Nincs kategorizálva
Föld napi vetélkedő
A Föld Napja – április 22.
„A legnagyobb bűn az, ha nem vagyunk boldogok…”- írta J. L. Borges argentin író a Föld napja kapcsán. Mit is érthetett ezen? Mi járt a fejében? Csak feltételezni tudom. Hitte, hogy a boldogságért tenni kell, a Földre való vigyázás közben teremtjük meg a saját boldogságunkat. Miközben óvjuk a Föld teremtményeit, nem szennyezzük az otthonunkat és a Föld törvényeit tiszteletben tartva éljük az életünket, nem lehetünk boldogtalanok. Cserébe megkapjuk mindazt, ami a boldogságunkhoz kell. Élelmet, tiszta vizet, otthont, békét és nyugalmat.
Ennek a gondolatnak a szellemében rendezzük meg évente az 5. és 6. osztályosoknak a Föld vetélkedőt.
Így volt ez idén is. Játékos formában zajlott, nem kellett készülni rá, sőt egy helyben ülni sem. Az iskola különböző pontjain, hat állomáshelyen dolgoztak a gyerekek: totó-t töltöttek, interaktív táblán oldottak meg feladatokat, „szemetet” válogattak, a könyvtárban „búvárkodtak”, az iskolaudvaron „tájékozódtak”, emblémát gyártottak. Végül kifulladva megérkeztek az utolsó állomáshelyre, ahol kihirdettük a sorrendet. Senki nem ment haza üres kézzel.
Idén:
- I. helyezet: 5. a Hupikék törpikék csapata (Osváth Eszter, Samu Luca, Lengyel Katalin, Véber Liza )
- II. helyezet: 5. a Földőrség csapata ( Pauer Patrik, Kovács Péter, Petrovics András, Halász Ábel )
- III. helyezet: 5.b A Föld őrzői ( Bettes Gabriella, Xü Jáde Li, Csehó Eszter)
Ismét jó volt együtt, köszönjük Nektek gyerekek: Éva néni, Zsuzsa néni, Mariann néni, Gergő bácsi, Miki bácsi, Attila bácsi.
Német nyelvi vizsga
Német nyelvi vizsga a tagozaton
Május 7-én a szóbeli vizsga előtt mindenki nagyon izgatott volt. Hiába készültünk hónapok óta, a diákok kissé feszülten várakoztak. Tekintettel arra, hogy tanulmányaik alatt eddig még nem vizsgáztak, nehezen tudták elképzelni, mi is fog történni. A bátrabbak jelentkeztek az elsők közé. Kíváncsi faggatózás fogadta azokat, akik végeztek. Örömmel láttuk, ahogy egymást nyugtatták és bíztatták a gyerekek.
A vizsgára 6 témából kellett felkészülniük: Die Familie, Die Schule, Die Wohnung/Das Haus, Die Freizeit, Beim Arzt, Der Tagesablauf. A téma kifejtése után képleírás következett. A tartalom mellett a nyelvhelyességet is értékeltük.
A vizsgabizottság tagjai elégedettek voltak a teljesítményekkel. 18 tanuló közül 9 kapott jeles, azaz 5-ös érdemjegyet. Az osztály vizsgaátlaga 4, 2 lett. Több diák kellemes meglepetést okozott, önmagához képest jobban teljesített. A tanárok szinte mindenkinél szorgalmas felkészülést tapasztaltak.
d. Kovácsné Balázs Tünde tagozatvezető
A „jóétvágyú kukacok ” története
A „jóétvágyú kukacok ” története
A történet Huszti Katival kezdődik, aki önkéntes szociális munkásként végzi lelkes segítő munkáját iskolánkban. Kedves kezdeményezésével új színt hozott a gyerekek életébe.
A „jó étvágyú kukacok” maguk a gyerekek lesznek akkor, ha az ebédet elfogyasztják vagy az új ízeket megkóstolják. Elismerésül vidám papírkukac figurát kapnak.
Az az osztály, aki a legtöbb kukacot gyűjti össze, fődíjként egy elegáns étterem vendége lesz. Elsőként az alsós diákok vettek részt a mozgalomban, de mára már a felsősök is bekapcsolódtak a versenybe.
A kezdeményezésnek külső támogatói is lettek. A lakókörnyezet nyomdász vállalkozói készségesen, örömmel támogatják a kis mesefigurák alapanyagait, a fődíjat a környék vendéglátó vállalkozói biztosítják./ Sirály, Betekints, Tapó /
A kukacok kézi gyártásába bekapcsolódott önkéntes segítők a dózsavárosi nyugdíjasklub tagjai, szociális munkás hallgatók, valamint a Fenyves Erdő Ápolási és Gondozó Otthonának fogyatékkal élő lakói és dolgozói is. Közreműködésükkel minden figura egyedi gyártású lesz.
A program a csoportélményen túl sok más pozitívummal is bír. Azon kívül, hogy ráirányítja a figyelmet a táplálkozás mennyiségi és minőségi fontosságára, a dózsavárosi összefogás méltó példája is lett.
Szavalóverseny Lengyelországban
2013. április 11-én, csütörtökön, épp a Költészet Napján keltünk útra a lengyelországi Tarnówba, ahol iskolánk testvériskolájának szervezésében zajlott le a 15. Nemzetközi Versmondó verseny. Itt a külföldön élő lengyel anyanyelvűek mondhatnak verset, de Andrzej Kot igazgató bácsi, Iza néni közreműködése miatt mi is lehetőséget kaptunk.
Útközben ellátogattunk Kassa szívébe és megnéztük a Szent Erzsébet székesegyházat. Óriási szerencsénkre megnyitották a kriptát, ahol megnézhettük a szarkofágokat. Itt található II.. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona sírja is. Ezután sétáltunk, meghallgattunk egy harangjátékot, majd tovább utaztunk és elértük célunkat, Tarnówot. Ott nagyon finom vacsorával vártak minket a Hotel Cristal Parkban.
Pénteken Krakkóba kirándultunk, amely régen Lengyelország fővárosa volt. Megnéztük a Wawelt, a sárkány szobrát, a Ferences templomot és még a régi Krakkóba is betekintést nyertünk egy izgalmas, földalatti múzeumban. Lengyel meleg szendvicset, zapiekankát ebédeltünk, miközben kint zuhogott az eső. Megnéztük az egyik legszebb templomot, a Mária-templomot is, amelynek tornyából meghallgattuk a hejnał trombitajátékot.
Csak ezután kezdődött az izgalom: a versmondó verseny. Nem mondjuk azt, hogy könnyű volt lengyelül szavalni, hisz rajtunk kívül mindenki tanulta a lengyelt, lengyel származású volt, vagy lengyelként az ország határain kívül él. Szerencsére mindenkinek jól sikerült!
A szállodában minden reggel svédasztallal, délben és este pedig finom levesekkel, főételekkel kedveskedtek nekünk.
Szombaton Tarnów belvárosával ismerkedtünk meg. A lengyel-magyar barátságnak sok jelképe található itt. Láttuk a székely kaput, a kopjafákat, a Petőfi téren a költő mellszobrát. Bem apó sírja egy gyönyörű parkban, egy tó közepén ég és föld között található. Mivel még gyerekek vagyunk a játszótér nem maradhatott ki.
Délután a művelődési házban volt az eredményhirdetés. A kiemelt versmondók értékes ajándékokat kaptak, de minden versmondó dicséretben és ajándékban gazdagon tért haza.
Vasárnap szomorúan keltünk fel a hazautazás miatt, de az út (mint odafelé is) nagyon jól telt. Megnéztük Zakopanét, a Tátra hegycsúcsait, a síugró sáncot, a gyönyörű fából készült lakóházakat, a Krzeptówki Fatimai fatemplomot és még a híres lengyel rózsalekváros fánkot, a pączeket is megkóstoltuk.
Élményekkel tele érkeztünk haza, de nehéz volt belegondolni, hogy ilyen hamar véget ért az út. Talán még visszatérünk, hisz minden pillanatban éreztük:
Polak,Węgier dwa bratanki – Lengyel, Magyar két jó barát…
Gáncs Flóra (7. a), Mecséri Kata (7. b) – Dózsa György Általános Iskola,
Szalai Benjámin (8. a) – Szilágyi Keresztény Iskola
