Eltelt egy hónap, mióta először beléptek az elsősök az iskolába. Eljött az ideje, hogy számot
adjanak, illetve, hogy bebizonyítsák az alsós közösség előtt: óvodásból igazi iskolások lettek.
Most hallgassátok meg az 1. a műsorát:

Reggel rám köszönt a fecske:
„Hova mész, te gyerekecske?”
Mondom neki: „Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,
Sokat tanulhatsz majd tőlem!
A verset, amit írtunk mi bírjuk.
A rímek még hibáznak, de hát te is hibázhatsz!
Mi vagyunk az 1. a-sok
Nem vagyunk már óvodások.
Hogy megismerjél bennünket,
Elmondjuk a nevünket.
Vivi, Viki, Márti, Máté,
Erik, Szabi, Orsi, Vili,
Luca Panna, Luca, Marci,
Anna, Kitti, Fanni Franci,
Bence, Rozi, Bendi, Józsi, Barni,
A sor végén áll Kati,
8 évig szeretnénk itt maradni.
Ígérjük neked, hogy tanulunk veled.
Csak arra kérünk téged, mutass példát kérlek!
Köszönjük, hogy figyeltél, bennünket megtiszteltél!

Ez után, mint mesében a szegény legénynek vagy a legkisebb királyfinak is 3 próbát kellett
kiállniuk az elsősöknek, amit a 4. osztályosok állítottak össze.
Miután ezeket a feladatokat szerencsésen megoldották az elsősök az Igazgató bácsi gratulált nekik és
megkapták a dózsás jelvényeket. Ezzel igazi DÓZSÁSOKKÁ fogatták őket a 4. osztályosok.

Kondorné Denk Zsuzsa
1.a osztályfőnöke

Közös munka, sok siker

A 2012/13-as tanévben meghirdetett papírgyűjtésben osztályunk, a 2.c, az alsó tagozatosok között, első helyezést érte el.

A szorgalmas gyűjtögetésnek, kitartásnak jutalmaként egy szép napot töltöttünk el a Veszprémi Állatkertben.

A sikerért külön köszönet a szülőknek is, akik nemcsak most, hanem egész évben mellettünk álltak és segítettek minket!

Készítette: Rácz Zoltánné Lovász Éva

Kincskereső túrán a testvérosztályok

A tanév utolsó napján iskolánk két testvérosztálya a tanévre vállalt utolsó programján vett részt.

A 2.c és a 6.b osztály tanulói osztályfőnökükkel (Bettesné Lengyel Andi nénivel, Ráczné Éva nénivel és Kis Attila bácsival) és két segítővel (Wéber Csilla nénivel és Kovács Teri nénivel) indultak egy kincskereső túrára.

A projekt célja az volt, hogy egy térkép segítségével a gyerekek együtt, közösen fedezzék fel városunk nevezetességeit, ismerkedjenek meg jobban lakóhelyük épületeivel, városuk híres szülötteivel.

A túra előkészületénél 5 csoportot alkottunk vegyesen a két osztályból – kicsik és nagyok együtt.

A hatodikosok előzetes feladata a csapatnév választása mellett egy csatakiáltás megfogalmazása is volt.

Péntek reggel kilenckor a nagytesók osztályterméből, az előzőleg kiosztott térkép és feladatsor alapján vágtunk neki a felfedezésnek. Az öt csoport öt felé indult el.

A város központjában elhelyezett 5+1 állomáson (Színházkert és környéke, Megyeház tér, Megyei Könyvtár épülete, Óváros tér) kellett különböző feladatokat megoldani. A pontosság, gyorsaság mellett a jó megfigyelőképességre, együttműködésre volt szükség, mert csak ezek birtokában tudták jól megoldani a feladványokat.

A rövid, furfangos kérdések megválaszolása mellett rajzokat és fotókat is készítettek. Egy- két csapat találékonyságát most sem rejtette véka alá. Ha bizonytalanok voltak egy-egy feladat megoldásában, segítséget kértek városunk lakóitól, az utca emberétől.

Az utolsó állomás helyszíne a Várban volt, ahol több összetett feladat megoldása várt rájuk. Fénykép részletek alapján kellett különböző köztéri szobrokat, műemlékeket megkeresni, információkat gyűjteni és a hozzá kapcsolódó feladatokat megoldani.

A túra végeztével első számú jutalomként minden csapat tagja egy fagyit kapott az egyik másodikos kedves szülő felajánlásaként. Köszönjük!

Erdei iskola – Pénzesgyőr, 2013. május 24-25.

Osztályunk (2.c) már nagy izgalommal várta ezt a napot: erdei iskolába indultunk!

Először, dózsásként!

Beszámoló az erdei iskoláról. Erdei iskola

Köszönjük a szülők segítségét, felajánlásait is, mellyel hozzájárultak első, erdei iskolánk sikeres megvalósulásához!

Készítette: Rácz Zoltánné Lovász Éva

Tantestületi kirándulás

2013.06.18.

A Dózsa iskola hagyományaihoz híven a tanév lezárása után útnak indult a tantestület. Igazi felüdülés volt egy hosszú, dolgos tanév után.

Nem mentünk messze. Badacsonytomaj, ez az ősi település volt az első állomás. A honfoglalás utáni időkben keresztény szőlőművelők lakták, majd bencés szerzetesek telepedtek le, akik Isten dicsőségére templomot is építettek a bazaltorgonák lábánál. Úgy gondolták, hogy a munka csak Isten áldásával lehet gyümölcsöző.

Itt csodáltuk meg az 1930-32-ben épült kéttornyú, neoromán Szent Imre templomot, ami nemcsak Badacsonytomajnak, hanem Európának is egyedülálló bazaltékessége. A templomban a kántor (aki az idegenvezetőnk volt), orgonán eljátszott egy gyönyörű Bach prelúdiumot. Varázslatos volt.

Nem lehetett kihagyni Badacsonytomaj központjában álló Tájházat , ami Nagy Miklós tanár, helytörténész gyűjtőmunkája eredményeként nyílott meg 1983-ban.

Ezután egy kis lazítás következett: andalgás a Balaton parton, csak annyi pancsolás, ami ruhában is megengedhető.

Majd ismét útnak indultunk, mert látni kellett a fehérségével messziről kitűnő Szegedy Róza- házat, ami a környék leghíresebb épülete. 1790-ben épült parasztbarokk stílusban. Itt áll a nevezetes kandalló is, amelynek melegénél írogatta regéit Szegedy Róza szerelme, Kisfaludy Sándor, költő. Az ő háza ma étterem, innen érkezett a kellemes, hűs meglepetés ürmös bor formájában. Ezt az édes- keserű, ürömfűvel és fűszerekkel ízesített bort a középkorban gyógyszerek kísérőjeként használták az orvosdoktorok, mert a keserű orvosságokat így könnyebben lehetett beadni.

Ezután elsétáltunk a Rózsakő étterembe. A borpince a nevét egy tőle nem messze található sziklaképződményről kapta, amelyet Rózsakőnek neveznek. Ez az asztal formájú szikladarab évszázadokkal ezelőtt gurult le a hegy lejtőin, amin a hely híres szerelmespárja gyakran üldögélt.

 A kellemes teraszon finomakat ettünk és sokat beszélgettünk egymással.

Délután  Szentbékállára utaztunk és megcsodáltuk a kőtengert. A Káli – medence közös kincse talán itt a legszebb. Úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején itt hévizes források törtek föl és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá változtatta. A híres Ingókőre csak a bátrak merészkedtek fel.

Nem kellett messze utaznunk ahhoz, hogy egy más világba érezhessük magunkat.

Jövőre ugyanígy útnak indulunk, van egy évünk kitalálni, hogy hova.

 Nem lesz nehéz.