Eltelt egy hónap, mióta először beléptek az elsősök az iskolába. Eljött az ideje, hogy számot
adjanak, illetve, hogy bebizonyítsák az alsós közösség előtt: óvodásból igazi iskolások lettek.
Most hallgassátok meg az 1. a műsorát:

Reggel rám köszönt a fecske:
„Hova mész, te gyerekecske?”
Mondom neki: „Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,
Sokat tanulhatsz majd tőlem!
A verset, amit írtunk mi bírjuk.
A rímek még hibáznak, de hát te is hibázhatsz!
Mi vagyunk az 1. a-sok
Nem vagyunk már óvodások.
Hogy megismerjél bennünket,
Elmondjuk a nevünket.
Vivi, Viki, Márti, Máté,
Erik, Szabi, Orsi, Vili,
Luca Panna, Luca, Marci,
Anna, Kitti, Fanni Franci,
Bence, Rozi, Bendi, Józsi, Barni,
A sor végén áll Kati,
8 évig szeretnénk itt maradni.
Ígérjük neked, hogy tanulunk veled.
Csak arra kérünk téged, mutass példát kérlek!
Köszönjük, hogy figyeltél, bennünket megtiszteltél!

Ez után, mint mesében a szegény legénynek vagy a legkisebb királyfinak is 3 próbát kellett
kiállniuk az elsősöknek, amit a 4. osztályosok állítottak össze.
Miután ezeket a feladatokat szerencsésen megoldották az elsősök az Igazgató bácsi gratulált nekik és
megkapták a dózsás jelvényeket. Ezzel igazi DÓZSÁSOKKÁ fogatták őket a 4. osztályosok.

Kondorné Denk Zsuzsa
1.a osztályfőnöke