Az első tanévzáró az elsősök életében. Még nem tudják milyen a VAKÁCIÓ íze. Még nem is
várják annyira, mint a többiek. Hisz jó volt itt is. Jó volt együtt a többiekkel.
Emlékszem a tanévnyitón még egy kicsit bátortalanul, félve ültek le a padra és várták a
ünnepséget, várták, hogy mi következik most. Volt, aki nem is engedte el édesanyja kezét, inkább
nem ült a többiek közé. De eltelt egy év és ugyanez a kispajtás maga vállalkozott arra, hogy a
tanévzáró ünnepélyen kiáll a dobogóra és társaival együtt búcsúztatja el a tanévet, és köszönti
a várva-várt vakációt. Hát mi ez, ha nem bátorság, büszkék vagyunk rá mindannyian. És büszkék
vagyunk minden kis elsősre, akik jövőre már MÁSODIKOSOK lesznek.  Egyben gratulálunk minden
dózsás diáknak, aki szép bizonyítvánnyal büszkélkedhet.

Élményekben gazdag, vidám, vakációt és jó pihenést kívánunk minden diáknak és
pedagógusnak egyaránt, a tanévzárón elhangzó versekkel!

Csukás István: Tanévzáró

Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.

Elő sárkány, elő labda
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba.

Vár a víz és vár a partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk dobog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.

Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.

Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?

Folyópartra,
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk,
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!

Kondorné Denk Zsuzsa
1.a osztályfőnöke

Már közeleg az év vége, a VAKÁCIÓ feliratból csak a V hiányzik, a gyerekek várják a szünetet,
de nem a közös együttlét végét. Így van ezzel az 1. a osztály is. Örülnek minden programnak, amit
szervezünk nekik, így a kirándulásnak is a Gulya-dombon.
Utunk először a játszótérre vezet, ahol önfeledten lehetnek gyerekek.  Kúsznak, másznak,
hintáznak, futnak, rúgják a labdát, de van, aki beszélget velünk, a mi közelségünket keresi.  A Séd-
patak völgyében járunk, békákat, halakat keresünk a tóban. A Laczkó-forráshoz érve előkerülnek a
hátizsákból a szendvicsek. Majd a forrás vizével oltják a szomjukat a gyerekek és folytatjuk a túrát
a dombra. Séta közben kisebb rovarokat, növényeket tanulmányozunk. Most inkább mi hallgatjuk
beszámolóikat, élményeiket. Megmásszuk a kilátókat, gyönyörködünk a szép panorámában, és ami
a legfőbb, jól érezzük magunkat. Már több órája úton vagyunk, de még senki nem nyafogott, nem
mondja, hogy fáradt. Stramm kis társaság, jó velük együtt lenni, ki sem fogynak a beszédből, de mi
ezen nem csodálkozunk Nóra nénivel, mert így volt ez az év többi napján is.
Alig érünk vissza az ebédre.  Azt hiszem jól fog esni a mai ebéd mindenkinek. Jó étvágyat!

Kondorné Denk Zsuzsa

Örömteli várakozás előzte meg az elsősök első tanulmányi kirándulását. A
mostanában szokatlanul hideg idő és a sok csapadék sem vette el a kicsik kedvét.
Szerencsére aznap csak hűvös volt és nem esett az eső.
Az úti cél a Bakony fővárosa, Zirc volt, ahová vonattal jutottunk el.  A gyerekek
már az utazást is nagyon élvezték, hisz nem gyakorta szállnak vonatra. Zircen elsőnek a
Bakonyi Természettudományi Múzeumot tekintettük meg, melynek a felújított gyönyörű
Ciszterci Apátság barokk épülete ad otthont. Itt a gyerekek megcsodálhatták a Bakony
gazdag növény- és állatvilágát külön figyelmet szentelve a védett fajoknak.  Érdeklődve
tanulmányozhatták az akvárium és a terrárium lakóit is. Majd megtekinthették, A Kárpátmedence ásványai című kiállítást.
Míg a múzeumban töltöttük az időt az ég is kiderült és melegebb lett. Így utunkat
az arborétum felé vettük. E csodálatos parkban őshonos növényekkel ismerkedhettek
tanítványaink. Játszhattak a ritkaság számba menő fák alatt, közben elfogyasztották a kis
hazai elemózsiájukat.
Déltájban indult vissza vonatunk, de a programnak még nem ért véget. Veszprémbe
visszaérve a Margit romok melletti új játszótérre vittük a gyerekeket. Itt vetélkedőt
szerveztünk számukra, ahol megfigyeléseikről adhattak számot. A megmérettetést nagyon
élvezték, örültek annak, hogy valami új élménnyel, ismerettel gazdagodtak. A vetélkedés
után jöhetett a közös játék a gyönyörű játszótéren.
A program végén izgatottan mesélték szüleiknek élményeiket. Mi tanító nénik pedig
örültünk, hogy ismét egy kellemes napot töltöttünk el a gyerekekkel. Még az időjárás is
kegyes volt hozzánk.

Kondorné Denk Zsuzsa

1.a osztályfőnöke

Nagy izgalommal készültünk az első anyák napi ünnepségünkre. Több hete
gyakoroltuk már a műsort, mégis nagyon drukkoltunk a sikerért.
Karácsonykor már bizonyítottunk, hogy tudunk ügyesek és bátrak lenni.
Bizonyítottuk, hogy tudunk összedolgozni, hát most év végén még nagyobb a tét. Még
ügyesebbeknek kell lennünk és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy most az édesanyáknak
és a nagymamáknak szeretnénk örömet szerezni. Különleges ez a nap. Nem lehet eléggé
megköszönni szeretetüket, odafigyelésüket. Illő tehát, nekünk is köszönetet mondani. Bár
tudjuk, hogy bárhogyan sikerül anya és nagymama akkor is büszke lesz ránk.
Azt hiszem sikerült. A kedves műsor meghatotta azokat, akiknek szólt. Örömet
szerzett az édesanyáknak, de nem csak azoknak, hanem az apukáknak is.

Kondorné Denk Zsuzsa

1.a osztályfőnöke

Az idei tél megviccelt minket, nem a szokott időben érkezett, hanem amikor már senki sem
várta. De ez nem vette el az 1. a-sok kedvét. Ha tavasszal érkezik, akkor tavasszal örülünk a
hónak.

Kné D.Zs.