Author Archive
Sulirádió január 30.
2017. január 31. kedd | 
Szerző A diákönkormányzatunk által támogatott Takarékossági hőmérő akciónkat szeretnénk újra indítani, ezért kérem, hogy az alsó és felső tagozatból az a 3 fő, aki szívesen részt vállalna az energiafelügyelet munkájában, keressen meg a mai napon a 2. szünetben. Továbbá várjuk javaslataitokat az ötletládán keresztül, hogy milyen célra gyűjtsünk az akció keretében.
Okoskodó rejtvényjátékunk
A múlt heti kérdésünkre a jó megfejtés a következő:
2016-ban az év emlőse a denevér volt, 2017-ben pedig a mogyorós pele.
A helyes megfejtők a következők:
Somlai Gellért, Arnhoffer Márton, Juhász Anna, Krizmanich Kata, Keserű Zalán, Mária Ádám, Marton Dániel, Bella Boglárka, Major Eszter, Geng Szilvia, Molnár Diána, Csillag Zsolt, Farkas Dominika, Farkas Laura, Boncz Ádám, Szloboda Bence, Póta Dániel. Gratulálunk a helyes választ adóknak.
Eheti feladványunk: Melyik hal volt 2016-ban az év állata és melyik lesz 2017-ben? Csütörtök délig várjuk megfejtéseiteket.
Balázs napja, február 3-a nevezetes nap volt egykoron, talán érdemes többet is tudni erről a jeles napról.
Az iskolás korú gyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása a balázsjárás. A színjátékszerű formáktól az egyszerű köszöntőig terjednek a változatok. Dunántúlon is szokás volt a balázsjárás. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra.
Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg – fején papírsüveggel -, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát.
A balázsjárás a sovány pénzű tanítók jövedelem-kiegészítését jelentette. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket.
Szeretettel köszöntjük a név- és születésnapjukat ezen a héten ünneplőket, sok örömet és boldogságot kívánva nekik!
Lambert Zsuzsanna
diákönkormányzatot segítő tanár
Ebben a kategóriában 
Erdély 2014
Erdélyi kalandozásaink
A tanév lezárása után iskolánk hetedik évfolyamos diákjai kiegészülve pár nyolcadikossal és 5 kísérő tanárral június 22-én buszra szállt, hogy a Határtalanul c. projekt keretén belül 7 éjszakát és közel 2000 km-t megtéve megismerje Erdélyt. Amikor reggel 7-kor elhagytuk az iskolát és a várost, még nem sejtettük, hogy mennyi élményben lesz részünk utunk során!
Első célunk Kolozsvár volt. Megcsodáltuk Mátyás király lovasszobrát, megtekintettük a Szent Mihály templomot, majd folytattuk utazásunkat Marosvásárhelyre, ahol a Kultúrpalota díszes épülete várt ránk. A nap zárásaként megérkeztünk szállásunkra, az 1287 méteren fekvő Bucsin-tetőre. A Kis-Küküllő forrása melletti, fenyőfőkkal körülölelt festői táj látványa fogadott minket, amikor utunkra indultunk, vagy épp megérkeztünk.
A következő napokban meglátogattunk Csíksomlyót és Csíkszeredát, Korondon betekintést nyertünk a kerámiakészítés fortélyaiba. Fehéregyházán Petőfi Sándorról, míg Farkaslakán Tamási Áronról emlékeztünk meg. Meglátogattuk Szovátát és Parajdot, ahol lenyűgözőek voltak a hatalmas terek a földfelszín alatt. Számos legendát, érdekes történetet hallottunk a Szent Anna-tó, vagy a Mohos-tőzegláp keletkezéséről, és megtapasztaltuk a Torjai Büdös-barlang jellegzetességeit is. A Gyilkos-tó keletkezésének legendája, majd látványa és a Békás-szorosban tett séta szintén olyan élmény volt, amely nem mindennapi. A Nagyváradon tett esti városnézés is nagyon jó hangulatban telt.
Az otthonunktól távol töltött napok közül kiemelkedik az, amely során ellátogattunk Gyergyóremetére. A polgármester kedves köszöntője után a egy barátságos focimeccs következett, majd rövid műsorral örvendeztettük meg egymást. A szeretetteljes közeg, és a barátságos fogadtatás mind-mind azt suggalta, hogy bár több száz kilométer választ el minket egymástól, mégis itthon vagyunk és visszavárnak minket! A székelyek összetartása nyelvük és kultúrájuk iránt érzett elkötelezett hitük példaértékű lehet számunkra is.
A közösen eltöltött egy hét során rengeteg helyszínen jártunk, sokat utaztunk, de a megszerzett élmények, az emberektől kapott sok kedvesség, mosoly mindenkit kárpótolnak az esetleges fáradalmakért.
Palkó László
Egy múltba veszett oktatás öröksége
Dózsás gyerekek kutatták a veszprémi zsidó iskola történetét.
Gratulálunk a diákoknak és a felkészítőiknek a kitartó munkáért.
Kémia játszóház
Kémia játszóház
2013. október 24-én iskolánk 11 diákja részt vett az Ipari Szakközépiskola és Gimnáziumban szervezett „Kémia játszóházon”. A program keretében a felső tagozatos 7.B és 8.A osztályos tanulók egy rendhagyó délutáni foglalkozás keretében szórakoztató, ugyanakkor tartalmas feladatok végrehajtása során elmélyíthették kémiatudásukat.
A játszóház programja a következő volt:
– az „Iparis” tanárok által bemutatott látványos kísérletek,
– az iskolai laboratóriumok megtekintése,
– egyéni tanulói kísérletek,
– végül mikroszkópos tanulói vizsgálatok.
Az Ipari Szakközépiskola és Gimnázium célja az évről-évre megrendezésre kerülő „Kémia játszóházzal”, hogy elősegítsék az általános iskolai kémiaoktatást, felkeltsék a tanulók érdeklődését és megszerettessék a kémia tantárgyat a gyerekekkel.
Pető-Hannig Barbara
Parlamenti látogatás
Parlamenti látogatás, 2013. október 11.
Parlamenti látogatáson vett részt iskolánk két osztálya, a 8.c és a 7.b október 11-én. Egyébként három nappal korábban, október 8-án volt 111 éve, hogy átadták a Steindl Imre tervezte épületet.
Nagyon szép időben indultunk el, bár a reggeli 7.20 vonat indulásakor még kissé hűvös volt. Hamar beérkeztünk Budapestre, a Déli Pályaudvarra, ahol a szokásos gyors számolás után (nehogy valakit elhagyjunk) mentünk jegyet venni, majd irány a metró.
A Kossuth térnél bizony szomorú látvány fogadott bennünket: óriási területen folynak a felújítási munkálatok. No, de valamit valamiért: természetes, hogy egy építkezés, felújítás sose szép látvány, de látható volt, hogy komolyan folyt a munka – tucatjával dolgoztak a munkagépek és a munkások. Úgy hallottuk, hogy tavasszal már elkészülnek a munkálatokkal, így reméljük, ha legközelebb megyünk, akkor már a megújult, szép környezetben láthatjuk az Országházat.
A szokásos biztonsági ellenőrzés után bejutottunk a „Nemzet Templomába”. A kitűnő idegenvezető mellé parlamenti őrt is kaptunk kíséretül, mindannyian nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. Az idegenvezető hölgy előadása érdekes, kimerítő és érdekfeszítő volt, mintegy háromnegyed órán át hallgattuk nagy érdeklődéssel.
Jómagam harmadik alkalommal jártam a Parlamentben, de még mindig lenyűgöz a monumentális épület, a csodálatos berendezés, a színes ablakok és persze maga az épület története is. Azt hiszem, ez a huszadik látogatás után sem fog változni. Szintén nagy élmény volt mindannyiunknak, felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt a koronázási jelvények is; elvégre azt a koronát láthattuk a kupolateremben, amelyet többek között Szent István, Szent László és Mátyás király is viseltek.
A társalgószoba gyönyörű berendezése, a csodálatos herendi porcelánváza is örök élmény marad, akárcsak az alsóházi terem, amelynek a karzatára szintén bemehettünk, lévén pénteken nincsen ülés.
Az idegenvezetés befejeztével gyalog átmentünk a budai Várba, – ahol szintén felújítási munkálatok folynak – megtekintettük a Mátyás templomot, Halászbástyát és a többi gyönyörű, régi épületet. Itt kaptak a gyerekek egy óra szabadidőt, amit nézelődéssel, sétálgatással és vásárlással töltöttek.
Ezután irány a Déli Pu., majd négy órára haza is értünk.
Reméljük, hamarosan újra el tudunk menni, és bízunk benne, minél több diákunk láthatja a Parlamentet belülről, és átélheti ezt a fantasztikus élményt!
A kirándulás szervezői: Piri Orsolya, Lengyel Károly, Kis Attila és Rácsai Róbert voltak.
Írta: Rácsai Róbert