A „jóétvágyú kukacok ” története

A történet Huszti Katival kezdődik, aki önkéntes szociális munkásként végzi lelkes segítő munkáját iskolánkban. Kedves kezdeményezésével új színt hozott a gyerekek életébe.

A „jó étvágyú kukacok” maguk a gyerekek lesznek akkor, ha az ebédet elfogyasztják vagy az új ízeket megkóstolják. Elismerésül vidám papírkukac figurát kapnak.

Az az osztály, aki a legtöbb kukacot gyűjti össze, fődíjként egy elegáns étterem vendége lesz. Elsőként az alsós diákok vettek részt a mozgalomban, de mára már a felsősök is bekapcsolódtak a versenybe.

A kezdeményezésnek külső támogatói is lettek. A lakókörnyezet nyomdász vállalkozói készségesen, örömmel támogatják a kis mesefigurák alapanyagait, a fődíjat a környék vendéglátó vállalkozói biztosítják./ Sirály, Betekints, Tapó /

A kukacok kézi gyártásába bekapcsolódott önkéntes segítők a dózsavárosi nyugdíjasklub tagjai, szociális munkás hallgatók,  valamint a Fenyves Erdő Ápolási és Gondozó Otthonának fogyatékkal élő lakói és dolgozói is. Közreműködésükkel minden figura egyedi gyártású lesz.

A program a csoportélményen túl sok más pozitívummal is bír. Azon kívül, hogy ráirányítja a figyelmet a táplálkozás mennyiségi és minőségi fontosságára, a dózsavárosi összefogás méltó példája is lett.

Klubdélután

A 7.c osztály klubdélutánt – vagy lazább szóval „osztálybulit” tartott március 14-én.

Mi is kell egy jó klubdélutánhoz? Ennivaló, innivaló, zene  és természetesen hely. A hely adott volt a Dózsa Iskola jóvoltából: a klubhelység. Ennivalóról gondoskodott az osztály: chips, ropi, süti, keksz és az elmaradhatatlan pattogatott kukorica, amit a tanári mikrósütőjében „főztem” meg. Italban is volt választék: ásványvíz, üdítők.

No és a zene. Tavaly a laptopomat vittem kis hangszórókkal. A hangerő nem volt nagy, de azért osztatlan sikert aratott. Bevallom, tavaly a legnehezebb része az osztálybulinak a zenék megszerzése volt: vajmi kevés fogalmam van arról, mi is a kedvence a mai ifjúságnak. Szerencsére idén kihúztak a bajból: szépen összeállították a repertoárt. No és a hangerőről is gondoskodtak: Marci ekkora bőröndöt hozott, mint egy ház, kiderült, hogy erősítő és hangfalak, szóval minden adott volt.

Volt, aki kártyázott, volt, aki csocsózott (félhomályban, úgy, hogy csak sejteni lehetett, hol a csocsólabda, de az ifjakat ez nem zavarta – jó a szemük); és a lányok meg ropták a táncot.

Mindeközben odakint tombolt a jégkorszak, úgyhogy az lett a vége, hogy pár vidéki gyerkőc itt ragadt még egy napot – no nem a suliban, hanem barátnál, barátnőnél. Így még izgalmasabb volt.

Csaknem az egész osztály ott volt, és mindenki jól érezte magát! Lám, nem kell különösebb előkészületeket tenni egy kellemes délután ügyében. Úgyhogy folytatása következik!

Rácsai Róbert 7.c ofő