Klubdélután

A 7.c osztály klubdélutánt – vagy lazább szóval „osztálybulit” tartott március 14-én.

Mi is kell egy jó klubdélutánhoz? Ennivaló, innivaló, zene  és természetesen hely. A hely adott volt a Dózsa Iskola jóvoltából: a klubhelység. Ennivalóról gondoskodott az osztály: chips, ropi, süti, keksz és az elmaradhatatlan pattogatott kukorica, amit a tanári mikrósütőjében „főztem” meg. Italban is volt választék: ásványvíz, üdítők.

No és a zene. Tavaly a laptopomat vittem kis hangszórókkal. A hangerő nem volt nagy, de azért osztatlan sikert aratott. Bevallom, tavaly a legnehezebb része az osztálybulinak a zenék megszerzése volt: vajmi kevés fogalmam van arról, mi is a kedvence a mai ifjúságnak. Szerencsére idén kihúztak a bajból: szépen összeállították a repertoárt. No és a hangerőről is gondoskodtak: Marci ekkora bőröndöt hozott, mint egy ház, kiderült, hogy erősítő és hangfalak, szóval minden adott volt.

Volt, aki kártyázott, volt, aki csocsózott (félhomályban, úgy, hogy csak sejteni lehetett, hol a csocsólabda, de az ifjakat ez nem zavarta – jó a szemük); és a lányok meg ropták a táncot.

Mindeközben odakint tombolt a jégkorszak, úgyhogy az lett a vége, hogy pár vidéki gyerkőc itt ragadt még egy napot – no nem a suliban, hanem barátnál, barátnőnél. Így még izgalmasabb volt.

Csaknem az egész osztály ott volt, és mindenki jól érezte magát! Lám, nem kell különösebb előkészületeket tenni egy kellemes délután ügyében. Úgyhogy folytatása következik!

Rácsai Róbert 7.c ofő