Horváth Lászlóné 1972-ben szerzett tanítói diplomát a Kaposvári Tanítóképző Intézetben. Pályakezdőként került, még ebben az évben, a veszprémi Dózsa György Általános Iskolába,

és innen is ment nyugdíjba 2008-ban. Erős kötelességtudattal rendelkező, tevékeny és szorgalmas nevelő volt. Hivatásának tekintette, hogy a 3.4. osztályos tanulókkal megismertesse és megszerettesse a magyar nyelv és irodalom értékeit.

Aktív évei alatt mindvégig osztályfőnöki teendőket is ellátott. Közel 500 tanítványa szeretettel emlékszik vissza rá, és a vele töltött alsós dózsás évekre.

Szakmai munkájának elismeréseként 1985-ben Dicsérő Oklevelet, 1989-ben Miniszteri Oklevelet kapott.

1993-ban az iskolavezetés felkérte őt az alsós munkaközösség vezetésére.

Munkatársaival jó kapcsolatot ápolt, segítőkészségére, tapasztalatára mindenki számíthatott. Fontosnak tartotta, hogy szakmai fejlődése érdekében továbbképzéseken vegyen részt, és erre bíztatta kollégáit is.

Közösségi és szakmai tevékenységének elismeréséül 2001-ben a tantestület megszavazta számára a Dózsa-díjat, 2003-tól pedig tanácsosi címet viselhetett.

A rendezvények, tantestületi kirándulások hangulatát mindig feldobta jó humora, vidám egyénisége. Várta már, hogy nyugdíjas legyen, hogy idejét a családjának, unokáinak szentelhesse, de közben nem feledkezett meg második családjáról, a Dózsa iskola közösségéről sem.

Amíg egészségi állapota engedte, mindig szívesen jött, és lepte meg volt munkatársait valami saját készítésű finomsággal.

Az idei pedagógusnapra sajnos nem tudott eljönni, de nem mulasztotta el kedves levélben személyesen köszönteni a nyugdíjba vonulókat.

Ők ezt az írást biztosan megőrzik, és szívükbe zárják, ahogyan az egész dózsás közösség örökre megőrzi emlékét.

Horváth Lászlóné búcsúztatása július 13-án 13 órakor lesz a Vámosi úti temető szóróparcellájánál.

2020.decemberében fogtunk bele nyertes pályázatunk megvalósításába.

A kézműves foglalkozások 4. osztályban, 20 fővel kerültek megvalósításra, melynek során a gyerekek olyan technikákkal ismerkedhettek meg, amelyekkel technikaórán sem idő, sem lehetőség nincsen. Kirándulásaink során a magyar kultúra értékeivel is találkozhattak.

A foglalkozások célja volt, hogy a gyerekek kézügyessége tovább fejlődjön, megismerkedhessenek új anyagokkal és technikákkal. Az önállóan létrehozott alkotás öröme, az anyagmegmunkálás során szerzett új tapasztalatok, élmények fejlesztették a kézügyességet, finommozgást, kreativitást, szépérzéket. A gyerekek a munkadarabokat szívesen készítették, egymásnak türelemmel segítettek, örültek a sikereknek, mások munkáját pozitívan értékelték.

A papír zsebkendő tartót, a hímzett karácsonyfadíszt, a textilszatyrot és a levendulazsákot szinte kivétel nélkül minden tanuló a szülőknek ajándékozta. A mézeskalács keksz kedves figyelmesség lett a karácsonyfa alatt.

A mászó maci, az állatmaszk, a nemezelt bagoly, a ceruzatartó és a falióra saját szobájuk dísze lett. Készítésük során sok élményt osztottak meg egymással és velünk a gyerekek. A nemezbagoly készítésénél Kovács Anita nemezműves volt a segítségünkre.

A gyöngy- és bőrkarkötőt, baseball sapkát többnyire szintén saját maguknak készítették.

A 2021 tavaszán kialakult járványhelyzet miatt a foglalkozások egy részét néhány héttel későbbre kellett áttennünk.

A pályázat zárásaként két kirándulás is megszervezésre került, csütörtöki nap Herendre a Porcelán Manufaktúrába, pénteken pedig a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba látogathattak el a tanulók.

Herenden a múzeumi kiállítás és az idegenvezetéses bemutató nagyon érdekes volt. A 3D-s film nagyon lekötötte a gyerekeket. Ezen a gyerekbarát helyen rövid túravezetés is volt a mini manufaktúrában. A tanulók porcelánrózsát is készítettek, mely nagy koncentrációt, készügyességet igényelt.

A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum az eredetileg tervezett 9 tájegység hazánk 18-19. századi népi építészeti hagyományát, Európában egyedülálló módon mutatja be. A gyerekek többsége életében először járt ilyen helyen.

A múzeum egyik portáját bejárva ismerkedtünk meg az 1900-as években élt gyerekek életével, keresve a párhuzamokat és különbségeket a múlt és jelen gyermekvilága közt. 

Mozgásos, eszközös és szabályjátékokon keresztül tanították meg azt, hogy ez együtt eltöltött idő milyen fontos a közösségteremtésben, és hogy a minőségi szórakozás nem anyagiak kérdése. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a mai digitális világtól milyen nehezen tudott néhány kisgyermek elszakadni.

A foglalkozás során saját kezűleg készített játék talán emlékeztetni fogja őket, hogy internet nélkül is lehet jót játszani.

Veszprém, 2021. 05. 21.

Szabóné Fuit Zsuzsanna és Nyári Adrienn

Fényképek és videók