2024. október 16.

1994-ben, harminc évvel ezelőtt ballagtam el a Dózsa György Általános Iskola B osztály, sporttagozatából. A közelmúltban 30 éves osztálytalálkozót tartottunk egykori iskolánkban. Tanárainknak is izgalmas és talán örömteli lehetett látni, hogy milyen felnőttekké váltunk. Már több mint húsz éve nem indít az iskola sporttagozatot. Sajnálatos, mert a rendszeres egyéni és csapat sportversenyekre való készülés és részvétel személyiségformáló volt számunkra az egyébként is meghatározó általános iskolai évek alatt. Sok gyerek nehéz körülmények közül járt az iskolába. Különösen fontos volt, hogy iskolánkba a rendszerváltás korabeli társadalom minden részéből jártak gyerekek. Csak a középiskola és egyetem elvégzését követően gondolkodtam el rajta, hogy e tekintetben az általános iskola kivételes közeget nyújtott, ahol az elfogadás és empátia megtanulására is volt lehetőségünk. Nyilván a család alapvetően meghatározó a gyerekek életében, de a lehetőségek, amelyeket később kaptunk az élettől, a meghatározó általános iskolai éveknek és szeretett tanítóinknak, tanárainknak is köszönhetőek.

Különösen nagy szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza Szászné Csala Nóra néni, 1. és 2. osztályos és Nagyné Csapó Marianna, felső tagozatos osztályfőnökeinkre. Nóra nénitől nemcsak írni és olvasni tanultunk meg, ami már önmagában is nagyon nagy dolog. Végtelen szeretete és türelme az órákon, sportolás közben, és a kirándulásokon egy életen át elkísér. Soha nem felejtem el csodálatos, gyöngybetűkkel írt kedves, biztató sorait, amelyeket házi feladataink, dolgozataink mellé írt minden nap. Már gyerekkoromban is érzékeltem, hogy Nóra nénit őszintén érdekelte, hogy fejlődjünk, szilárd alapokkal lásson el minket rendkívül fogékony éveinkben. Azonban felnőtt fejjel, egyetemi oktatóként tiszteletem csodálattá is vált. Napi szinten, 33 kisiskolásra odafigyelni, átgondolt, személyre szabott visszajelzéseket adni csak nagy szeretettel és hivatástudattal lehet nyújtani.

Nagyné Csapó Marianna osztályfőnökünk tanítása, mind tanárként, mind emberként, szintén alapvetően meghatározó élmény az életemben. Soha nem felejtem el, amikor nyolcadik osztályos koromban, a ballagást követően felhívtam Mariann nénit telefonon. Szerettem volna neki még egyszer köszönetet mondani a végtelen szeretetért és odafigyeléséért, amely annak idején rendkívül sokat jelentett számomra. Nagy öröm volt viszontlátni Mariann nénit harminc év után!

Biztos vagyok benne, hogy sok tanárunknak nem lehetett könnyű az élete. Azonban Nóra néni, Mariann néni, s még sok más tanárunk, mint Rasztovits Ervinné, Varga Kázmérné, Szalai Tamásné Ildi néni, és Borka Sándor minden tanórán úgy jöttek be az osztályba, hogy úgy éreztük, csak mi számítottunk nekik. Rasztovits Ervinné fizika óráin sok volt a nevetés. Következetes volt, soha nem emelte fel a szavát. Tiszteltük, szerettük. A mai napig emlékszem az általa bemutatott fizika kísérletekre és tudománytörténeti érdekességekre, amelyeket a világhírű fizikusokról mesélt. Harminc év távlatából leginkább a szeretet maradt meg. Nyilván az átadott tudás rendkívül fontos volt, alapvetően hozzájárult, hogy később meg tudtam valósítani az álmaimat, azonban úgy érzem, hosszú távon valóban igaz a mondás, hogy az életben csak a szeretet számít.

[Blazsek Virág a Dózsa György Általános Iskola B (sporttagozat) osztályának tanulója volt 1986-1994 között. Budapesten, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett jogász szakon, később, többek között az Egyesült Államokban, a George Washington Egyetem Jogi Karán szerzett mesterdiplomát és a Közép-európai Egyetemen (CEU) doktori diplomát. Jelenleg az Egyesült Királyságban, a Leeds-i Egyetemen tanít üzleti és vállalati jogi tárgyakat.]

Iskolánk fennállásának 85. évfordulója jó lehetőséget kínált arra, hogy a legkisebbekkel, az alsó tagozatosokkal is visszapillanthassunk az elmúlt évtizedekre. Ebből az alkalomból kalandos időutazásra hívtuk diákjainkat.

A másodikosok nagy lelkesen próbálták ki a lúdtollal írást, és rájöttek, hogy nem is volt olyan egyszerű ezt az íróeszközt használni. Aki „rendetlenül írt” vagy „engedetlenül viselkedett” önként kaphatott egy körmöst, vagy kukoricán térdepelhetett. Akadt is jónéhány kíváncsi gézengúz.

Múzeumunk régi iskolai bútoraival és taneszközeivel megidéztük az akkori osztálytermek hangulatát. A gyerekek izgatottan bújtak a korhű ruhákba, és fotózkodtak az ódon iskolapadban.

És hogyan jubiláltak a 3-4. osztályosok? Ők interaktív, nyomozós játékon keresztül járhatták be az iskola zegzugait, és fedezhették fel a régmúlt titkait és a jelen értékeit. Titkosírást megfejtve tudhatták meg, hogy iskolánk helyén régen egy nagy tó volt. Megismerhették iskolánk szobrait, emléktábláit, híres tanáregyéniségeit, rácsodálkozhattak, mit mesél a múlt. 17 lelkes csapat cirkált interjúkat készítve, információk után kutatva az iskolaudvaron és az épületekben egész délután.

Az eseményekről készült fényképek ide kattintva megtekinthetők