Author Archive
D+D 2024
2024. november 2. szombat | 
Szerző 
A két, egymás felé forduló „D” betű mostanra már sok dózsás gyereknek a két iskola – a gyergyóditrói Siklódi Lőrinc Általános Iskola és a veszprémi Dózsa György Általános Iskola – szoros testvériskolai kapcsolatát, illetve a jubileumi tanév két nagyon fontos találkozását jelenti.
A ditrói iskolaudvaron és a Dózsa főbejárata előtt készült két fotón majd’ száz gyerek és felnőtt viseli ezt az egyforma ruhadarabot. Számukra talán kicsit több is ez mint egy egyszerű ruhadarab. Az összetartozás, a barátság, a közös nyelv és a testvériskolai kapcsolat jelképe. 2024-ben kétszer is találkozott ez a sok-sok ember, s töltöttek összesen nyolc napot egymás társaságában.
A május közepi közös ditrói napok után szeptember 26-án este érkeztek meg székely barátaink iskolánkhoz. Már napokkal korábban nagy volt a várakozás, az izgatott készülődés, hiszen többségében a Ditróban megismert vendéglátó érkezett a veszprémi családokhoz. A gyerekeken túl a szülők is nagyon várták a vendégeket, hiszen az elbeszélésekből már maguk is ismerhették az érkezőket.
A nálunk töltött napokban vendégeink megismerték iskolánkat, városrészünket, Veszprém főbb nevezetességeit, s fogadta őket Veszprém város polgármestere is. Emlékezetes volt a közös sorverseny és focimeccs a sportnapon, a péntek délutáni várbéli séta, s bár más szempontból, – de a budapesti kirándulást is nehezen feledhető!
Vasárnap családi nap zárta a közösen töltött napokat, amikor a vendéglátó családok szerveztek programot a vendég gyerekeknek. Ez mindenki számára emlékezetes marad, hiszen a vendéglátók igazán kitettek magukért, s igyekeztek maradandó élményekkel megajándékozni a ditrói gyerekeket.
Az iskolán kívül együtt töltött közös idő volt tán a legmeghatározóbb a kapcsolatok alakulását illetően, hiszen igazi mély ismeretségek, szívtől szívig érő beszélgetések, önfeledt közös percek, támogató, segítő együttlét ilyenkor jöhetett létre a gyerekek között.
Testvériskolánk tanulói azóta élményekkel telve, szerencsésen hazaérkeztek. A gyerekek kísérőtanárai és az igazgatónő elutazásuk előtt, sőt azóta többször is biztosítottak bennünket arról, hogy nagyon jól érezték magukat nálunk, s hogy újra szívükbe zárták Veszprémet, a Dózsa iskolát és vendéglátóikat. S a folytatásban reménykedve köszönték a dózsás szülők, gyerekek és kollégák vendégszeretetét, segítségét.
Ezúton szeretném én is még egyszer megköszönni a vendéglátó szülőknek, s egész családjuknak azt a sok munkát, amellyel önzetlenül hozzájárultak ahhoz, hogy az erdélyi gyermekcsoport jól érezze magát nálunk!
Bokor Zsuzsanna
Köszönet a Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásáért, melynek köszönhetően megvalósulhatott a testvériskolai találkozás.
Ebben a kategóriában 
Kevesen ásnak kutat – Tarnow
Köszöntő
„Kevesen ásnak kutat, de sokan isznak belőle.”
Ezt a mondatot iskolánk néhai igazgatója, a múzeumunk alapítója, Kováts Sándor igazgató gyakran idézte. Tőle hallottuk, tanultuk mi veszprémi dózsás pedagógusok.
„Kevesen ásnak kutat, de sokan isznak belőle.”
Az iskola az „alma mater” maga a kút mely a tiszta éltető vizet, a tudást, a logikus és kritikus gondolkodás képességét, a műveltség alapjait, a szociális kompetenciák jelentős részét adja a gyerekek, a fiatalok számára mindenhol a világon, otthon Veszprémben és itt Önöknél Tarnowban is.
Önök, a pedagógusok a „kútásó szakemberek”! Az Önök áldozatos, magas színvonalú munkájának köszönhető, hogy a kútban tiszta, soha ki nem apadó, éltető víz van az arra szomjazó gyerekek számára.
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek önök között.
Tizenöt évvel ezelőtt a két iskola igazgatója egy kezdődő együttműködést erősítettek meg aláírásukkal. Az idő őket igazolta. A kölcsönös tisztelet és népeink barátságát erőssítő szándék munkálkodik mindkét iskolában. Az eltelt évek alatt több, kisebb nagyobb gyerekcsoport tehetett látogatást Veszprémből Tarnówba és Tarnówból Veszprémbe. Így Önök közül, és az én kollégáim közül is többen részesei lehettek a másik fél vendégszeretetének.
Arra kérem Önöket, hogy gondozzák ezt az örökséget, melyet Andrzej Kot igazgató úr és lelkes munkatársai létrehoztak.
Én csak tizenegy éve vagyok igazgató, de higgyék el, tudom, hogy a munka oroszlánrészét azok a kollégák végzik, akik csendben a háttérben dolgoznak, és csak ritkán kerülnek reflektorfénybe, akik a szívüket, lelküket beletetszik a két iskola együttműködésébe. Ma közülük szeretnék a színpadra szólítani: Engedjék meg, hogy díszoklevél átadásával fejezzem ki nagyrabecsülésemet és hálámat Izabela Florek és Halmayné Badacsonyi Márta részére.
A pedagógus nap alkalmából nagy tisztelettel köszöntöm Önöket, a veszprémi Dózsa iskola valamennyi dolgozója és tanulója nevében. Az iskolánk ajándékát szeretném átnyújtani önöknek. Kérem Andrzej Ogrodnik igazgató urat vegy át iskolánk ajándékát.
Tarnów, 2024.10.11.
Lengyel Károly
igazgató
Lengyel testvériskolai kapcsolat megújítása
2009-ben 15 évvel ezelőtt kezdődött iskolánk hivatalos partnersége a „Lengyel Olimpikonokról” elnevezett 20-as számú sport iskolával. Az új tanévben testvériskolánknak új igazgatója lett Andrzej Ogrodnik igazgató úr személyében. 2024. okt. 11-én Tarnówban a lengyel pedagógus nap keretében az együttműködési megállapodásunk ünnepélyes keretek között megújításra került.
Megállapodásunk szerint mindkét fél azon munkálkodik, hogy minél több gyermek ismerhesse meg a történelmi gyökerekkel rendelkező lengyel-magyar barátságot saját utazása, és találkozása során.
Köszönet a vendéglátó házigazdáknak a meghívásért és a szervezésért!
Köszönet azoknak, akik a másfél évtizedes gyümölcsöző együtt munkálkodás mozgatórugói voltak: Iskolánk részéről Halmayné Badacsonyi Márta (Márti néni), a lengyel fél részéről Izabela Florek tanárnő és Andrzej Kot nyugalmazott igazgató.
Köszönet és hála mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárulnak a lengyel-magyar barátság megmaradásához!
Köszönjük a Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a nemzetközi kapcsolatok támogatását.
A két iskola közötti megállapodás ide kattintva megtekinthető
Üzenet Egykori Iskolámnak – Visszatekintés Harminc Év Távlatából
2024. október 16.
1994-ben, harminc évvel ezelőtt ballagtam el a Dózsa György Általános Iskola B osztály, sporttagozatából. A közelmúltban 30 éves osztálytalálkozót tartottunk egykori iskolánkban. Tanárainknak is izgalmas és talán örömteli lehetett látni, hogy milyen felnőttekké váltunk. Már több mint húsz éve nem indít az iskola sporttagozatot. Sajnálatos, mert a rendszeres egyéni és csapat sportversenyekre való készülés és részvétel személyiségformáló volt számunkra az egyébként is meghatározó általános iskolai évek alatt. Sok gyerek nehéz körülmények közül járt az iskolába. Különösen fontos volt, hogy iskolánkba a rendszerváltás korabeli társadalom minden részéből jártak gyerekek. Csak a középiskola és egyetem elvégzését követően gondolkodtam el rajta, hogy e tekintetben az általános iskola kivételes közeget nyújtott, ahol az elfogadás és empátia megtanulására is volt lehetőségünk. Nyilván a család alapvetően meghatározó a gyerekek életében, de a lehetőségek, amelyeket később kaptunk az élettől, a meghatározó általános iskolai éveknek és szeretett tanítóinknak, tanárainknak is köszönhetőek.
Különösen nagy szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza Szászné Csala Nóra néni, 1. és 2. osztályos és Nagyné Csapó Marianna, felső tagozatos osztályfőnökeinkre. Nóra nénitől nemcsak írni és olvasni tanultunk meg, ami már önmagában is nagyon nagy dolog. Végtelen szeretete és türelme az órákon, sportolás közben, és a kirándulásokon egy életen át elkísér. Soha nem felejtem el csodálatos, gyöngybetűkkel írt kedves, biztató sorait, amelyeket házi feladataink, dolgozataink mellé írt minden nap. Már gyerekkoromban is érzékeltem, hogy Nóra nénit őszintén érdekelte, hogy fejlődjünk, szilárd alapokkal lásson el minket rendkívül fogékony éveinkben. Azonban felnőtt fejjel, egyetemi oktatóként tiszteletem csodálattá is vált. Napi szinten, 33 kisiskolásra odafigyelni, átgondolt, személyre szabott visszajelzéseket adni csak nagy szeretettel és hivatástudattal lehet nyújtani.
Nagyné Csapó Marianna osztályfőnökünk tanítása, mind tanárként, mind emberként, szintén alapvetően meghatározó élmény az életemben. Soha nem felejtem el, amikor nyolcadik osztályos koromban, a ballagást követően felhívtam Mariann nénit telefonon. Szerettem volna neki még egyszer köszönetet mondani a végtelen szeretetért és odafigyeléséért, amely annak idején rendkívül sokat jelentett számomra. Nagy öröm volt viszontlátni Mariann nénit harminc év után!
Biztos vagyok benne, hogy sok tanárunknak nem lehetett könnyű az élete. Azonban Nóra néni, Mariann néni, s még sok más tanárunk, mint Rasztovits Ervinné, Varga Kázmérné, Szalai Tamásné Ildi néni, és Borka Sándor minden tanórán úgy jöttek be az osztályba, hogy úgy éreztük, csak mi számítottunk nekik. Rasztovits Ervinné fizika óráin sok volt a nevetés. Következetes volt, soha nem emelte fel a szavát. Tiszteltük, szerettük. A mai napig emlékszem az általa bemutatott fizika kísérletekre és tudománytörténeti érdekességekre, amelyeket a világhírű fizikusokról mesélt. Harminc év távlatából leginkább a szeretet maradt meg. Nyilván az átadott tudás rendkívül fontos volt, alapvetően hozzájárult, hogy később meg tudtam valósítani az álmaimat, azonban úgy érzem, hosszú távon valóban igaz a mondás, hogy az életben csak a szeretet számít.
[Blazsek Virág a Dózsa György Általános Iskola B (sporttagozat) osztályának tanulója volt 1986-1994 között. Budapesten, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett jogász szakon, később, többek között az Egyesült Államokban, a George Washington Egyetem Jogi Karán szerzett mesterdiplomát és a Közép-európai Egyetemen (CEU) doktori diplomát. Jelenleg az Egyesült Királyságban, a Leeds-i Egyetemen tanít üzleti és vállalati jogi tárgyakat.]