„..Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: Tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.

S mert élsz: gazdag lehetsz.”

Wass Albert – Te és a világ

Kalandozás a sötétben

Nem tudhatjuk milyen szép a világ a vak embernek, de megtapasztalhattuk azok derűjét és segítőkészségét, akik segítettek nekünk eligazodni a világukban. A Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesülete szervezésében a felsős napközisek egy csoportjával (24 fővel) látogattunk el a HEMO rendezvényére.

 „Kalandozás a sötétben” egy különleges találkozás volt, ahol teljes sötétségben próbáltunk meg tájékozódni. Csupán a szemünk, a fülünk, a tapintásunk és a szaglásunk alapján próbáltunk eligazodni az ismeretlen környezetben.

Társunk utasítása alapján és az „ujjunkkal megnéztük” Romanek Inka Art díjas látássérült festőművész domború képeit.

Megpróbáltunk fehér bottal közlekedni a folyosón. Megismertük a Braille írógépet, ahol csupán a hat billentyű és számtalan számvariáció jelöli a betűket. Janka az ujjával kitapintva tanulta a Braille-ABC-t. Közülünk többen érdeklődtek a beszélő számítógép iránt.

A sötét szobában megismerhettük milyen érzés az egyik legtöbb információt adó érzékszerv, a látásunk nélkül élni, és hogyan változott meg figyelmünk, gondolkodásunk. Itt tudtuk meg azt is, hogy fiatalabb korban mennyivel könnyebben alkalmazkodunk a sötéthez. A gyerekek sokkal hamarabb „látták” a körvonalakat, érzékelték és különböztették meg a különféle tárgyakat, zöldségeket.

A látáshiány okozta új helyzetben azt is megtapasztalhattuk, hogy a szem, mint érzékszerv kiiktatásával is lehet érdekes és teljes a világ. A program pozitív élményeken keresztül tanította meg a résztvevő 5. és 6. osztályos gyerekeknek és a két kísérő pedagógusnak, hogyan segíthetjük a látássérülteket, s miképpen érthetjük meg őket.

2012. október 19.

Rácsainé Nyíri Andrea és Szabóné Harlai Katalin

                                                                           tanítók