Sulirádió

2017.november 13.

Kedves dózsás diáktársak, jó reggelt kívánok mindenkinek.

Zsuzsa nénivel együtt kívánunk nektek örömteli hetet, és szép és mosolygós napot Szent András havának második hetében.

Kányádi Sándor: Jön az ősz című versével köszöntelek Benneteket. Jön már az ismerős széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-meg-áll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtóz nagyokat, s harapja, kurtítja, a hosszú napokat.

A Szép karácsony, szép zöld fája elnevezésű a karácsonyfadísz készítő pályázatot az idei évben ismét meghirdeti a felsős diákönkormányzat, a részletes kiírás a hét közepétől lesz olvasható a DÖK faliújságon. Kedves felsős diákok! Örülnénk, ha ötletes egyedi készítésű díszeitek,- melyeket természetesen díjazunk is- díszítenék iskolánk fenyőfáját.

Kedves diáktanács tagok, pénteken 14 órakor tartjuk a soron következő rövid megbeszélésünket most kivételesen nem a könyvtárban, hanem a 003-as teremben, Zsuzsa nénivel együtt kérjük, osztályonként legalább 1 fő jöjjön el. Az ötletládába érkezett javaslatokon kívül is várjuk az osztály közösségek észrevételeit.

Okoskodó játékunkban a „Tengeri furcsaságok” témakörben Polgár Sára múlt héten feltett kérdésére azok küldetek jó megfejtést, akik azt válaszolták, hogy a Scotoplane az Atlanti, Csendes és Indiai óceánban legalább 1000 méteren él. A tengeri uborkák családjába tartozó üledéklakó, amúgy pedig nem egy édes, ölelgetnivaló állat. Most Sára felolvassa a helyes megfejtők neveit.

A következő heti feladványunk egy találós kérdés lesz. Halljuk a kérdést Sára.

Ki ő? Tengerben él, hegyesek a fogai, egy szín benne van

nevében , az első szó a kicsi ellentéte, és ragadozó állat ?

Csütörtök délig várjuk megfejtéseiteket.

Diáktársaimmal és Zsuzsa nénivel együtt szeretettel köszöntjük a születés és névnaposokat, egyben megköszönjük a kitartó figyelmeteket. Most Bán Misi bácsinak adom át a szót, akinek a diákönkormányzat nevében köszönjük azokat az új ismereteket nyújtó játékokat és szemléltető eszközöket, melyet a DÖK a faliújságnál hamarosan birtokba vehettek.

ÖRÜLJ MINDEN MOZDULATNAK!

A gyerekek többsége segítőkész akkor is, ha a segítségre az egyénnek, és akkor is, ha a közösségnek van szüksége. Szívesen és önként vesznek részt olyan munkában, amely mindannyiunk javát szolgálja. Pakolnak, díszítenek, segítenek, ahol tudnak.

Érdekes azonban látni, hogy azok mellett, akik sokszor önként jelentkeznek a munkára, akadnak néhányan, akik ki akarják kerülni a segítő munkát. Bár elbírnák az almás ládát vagy a tejes kosarat, szinte menekülnek, nehogy nekik kelljen vinni. Ha székeket kell pakolni, azt sem tudják, hova bújjanak. És különösen érdekes ezt látni akkor, amikor a gyereken látszik, hogy ő sportembernek gondolja magát. Csakhogy sportember nem attól lesz valaki, hogy a vezető sportszergyártók pólóit hordja. A sportember attól sportember, hogy képes erőkifejtésre, sőt erőfeszítésre. Ha pedig az erőkifejtéshez még a másokon való segítés is párosul, akkor az illető joggal tartja magát sportembernek. Mert a sportember szó összetevői nem véletlenül ez a kettő: SPORT és EMBER.

Néhány éve egy szombathelyi testépítő klub tagjai elhatározták, hogy néhány őszi edzést nem a konditeremben töltenek, hanem párszor úgy erősödnek, hogy idős embereknek felvágják és behordják a tűzifát. Ők tényleg sportemberek.

És van még valami. Bármilyen furcsa, a munka elől menekülők nem másokkal tesznek rosszat, hanem elsősorban saját maguknak ártanak. A fejlett országokban, ahova mi is tartozunk, az emberek többsége túl keveset mozog. Hosszú órákat ülünk képernyők előtt, szinte mozdulatlanul.

Ma a távirányítók korszakát éljük. Már a TV lehalkításához sem kell felállnunk, elég csak messziről megnyomni egy gombot.

Egy dél-amerikai nagyvállalatnál, ahol észrevették, hogy a magas képzettségű, egész nap számítógéppel dolgozó munkatársak egyre rosszabb fizikai állapotba kerülnek, egyszerű tanácsokat alkottak:

Ne írj e-mailt a melletted ülőnek, menj oda hozzá!

Ne telefonálj a szomszéd szobába, menj át!

Ne hozasd fel az ételt, menj le a büfébe, és közben ne használd a liftet!

Londonban megvizsgálták, hogy miért élnek tovább az emeletes buszokon dolgozó jegykezelők, mint a buszsofőrök. A válasz egyértelműen a mozgásban rejlik. A sofőr egész nap egy helyben ül, a jegykezelő mászkál a buszon.

Tudni kell tehát mindenkinek, hogy aki egy lépést is tesz másokért, az legalább annyi jót tesz magának, mint azoknak, akiken segít.

Minden mozdulatod téged erősít, minden mozdulatod téged ügyesít.

A heti jelmondat tehát: ÖRÜLJ MINDEN MOZDULATNAK!

Békés hetet kívánok mindenkinek!