A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

2020.szeptember 23-án egy közös osztálykirándulásra indult a Dózsa György Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola 6. a és 6. b osztálya.

Mindkét osztály német nemzetiségi osztály, ezért is volt jó választás Sopron városa, hiszen nem csak a városnak, hanem a város környékén lévő településeknek is van német kötődése.

A gyerekek ezeket a kötődéseket ismerhették meg a kirándulás alatt, bővíthették német ismereteitek.

Előzetes projektmunka

Az első nap külön busszal indultunk el az iskolától. Hosszú utazás után megérkeztünk a szállásra, majd elindultunk Ágfalvára, Agendorfba. A buszon, az utazás alatt a németet tanító tanárnő tartott egy kis ismertetőt a helyről.

A lakosság 15% jelenleg német nemzetiségű, korábban azonban ez a szám sokkal magasabb volt.

Egy 230 éves, vert téglából épített tájházba érkeztünk meg, ahol körbevezetést is kaptunk a helyi emberektől. 8 helyiséget nézhettünk meg, eredeti berendezésekkel, fényképekkel, ruhákkal, eszközökkel.

Betekintést kaptunk az ágfalvi lakosság kultúrájába, hétköznapjai, hagyományaikba.

Sok német/sváb felirattal találkoztunk, melyet a gyerekek is elolvastak, próbálták magyar nyelvre fordítani, értelmezni. Az előadóink nagyon lelkesek voltak, saját élményeiket is megosztották a gyerekekkel, akik érdeklődőek voltak, sok kérdést tettek fel.

Mesélés közben szóba került a Brennberg bánya is, ahol sok német ajkú ember dolgozott korábban, ezért a következő megálló ide vezetett. Tettünk egy kis sétát Brennbergben, elolvastuk a táblákat, elképzeltük, milyen lehetett itt az élet korábban.

Jó levezetése volt az első napnak.

Természetesen, a második nap Sopron városáé volt a főszerep, hiszen a legtöbb német kötődés ide vezethető vissza.

A reggeli torna után elindultunk, és a gyerekek egy feladatlap segítségével fedezhették fel a Hűség városát, ismerkedtek meg a helyi nevezetességekkel, kutattak a poncichterek után, megcsodálták a Hűség kapuját és a Tűztornyot.

A poncichter szó jelentését helyi lakosoktól kérdezték meg, ők meséltek nekik a németajkú gazdákról, akik szőlőt termesztettek, présházaikat a városba építették, és tették híressé a Kékfrankos bort.

A feladatlap után 2 csoportra bontva néztük meg a Storno házat, ami szintén német kötődésű.

Storno Ferenc Svájcból, Ticino városából származott, és egy véletlennek köszönhetően került Magyarországra.

Itt először kéményseprőként dolgozott, majd híres festőművész, restaurátor lett.

Az ő nem mindennapi gyűjteménye tekinthető meg itt.

A délután folyamán elhagytuk Sopron városát és ellátogattunk Fertődre, az Esterházy kastélyba. Szerencsések voltunk, mert nem csak a kertet, hanem a kastélyt is megnézhettük belülről, kaptunk idegenvezetést.

A legnagyobb élmény azonban a kert volt a gyerekek számára, ahol szárnyra kelt a fantáziájuk, és szabadon tölthettek el egy kis időt ebben a szép környezetben.

Miután visszaértünk a szállásra, megbeszéltük a gyerekekkel a kitöltött feladatlapot, a tapasztalatokat, elmesélhették nekünk az aznapi legjobb élményeiket.

Harmadik nap sajnos az időjárás már nem nekünk kedvezett, de szerencsés helyzetben voltunk, hiszen az egyik programunk egy zárt helyen volt, a Harrer csokigyárban, amely megalapítása egy osztrák cukrászdinasztiához vezethető vissza.

Mondani sem kell, hogy ez volt az egyik kedvenc program, de nem csak a gyerekek számára.

A rengeteg, különféle ízesítésű csokoládé mellett megismerhettük, honnan is származik a csokoládé fő alkotóeleme, a kakaóbab, mennyi folyamat szükséges ahhoz, hogy végül finom és különleges csokoládét ehessünk. A hely kialakítása lehetőséget adott arra, hogy a belső munkába is beláthassunk, megismerkedhessünk a cukrász szakmával.

A kóstolásnál két külön csoportba voltunk, a csoport másik fele nyugodtan tudott vásárolni.

Mindenki nagyon jól érezte magát, jó élmény volt, összekovácsolta a gyerekeket és a tanárokat is.

A csokigyárnál ismét buszra szálltunk, és elindultunk a 3 napos programunk zárásaként a Fertő tóhoz.

Szerencsére az idő engedte, hogy hajóra szállhassunk a Fertőrákosi kikötőnél, és tegyünk egy kis kirándulást a tavon.

A hajó fedélzetén beszélgettünk az itt élő növény-és állatvilágról, a víz összetételéről, a tó túlpartján lévő Ausztriáról, ahova, ha lehetőségünk lett volna, átutaztunk volna hajóval.

A gyerekek a hallottakról egy kvíz feladatot töltöttek ki a buszon, miközben hazafelé utaztunk.

Ezalatt a 3 nap alatt nem mindennapi programokon vehettünk részt, a gyerekek egyre jobban megtapasztalták, hogy a sváb és a német kultúrának mekkora szerepe van még ma is Magyarország életében.