Hagyományőrzés, íjászat a Dózsa Iskolában

Sokan mondják rólunk, magyarokról, hogy a vérünkben van a lovaglás. Úgy gondolom, hogy ez az íjászatra is igaz; jusson eszünkbe csak Kassai Lajos vagy Mónus László nemzetközi sikerei. De nem kell feltétlenül a világhírű íjászainkra, íjkészítőinkre gondolnunk; elég, ha körülnézünk, és látjuk, hogy egyre többen gyakorolják ezt a szép, nemes és ősi sportot.

Iskolánkban Soltész Gergely és Rácsai Róbert vezetésével két éven át folytan hagyományőrző foglalkozások, amelyek keretében a gyerekek megismerkedtek ősi magyar játékokkal, mint például a méta, gyakorolták rovásírásunkat, készítettek nemezt, merített papírt, festettek tojást és persze, íjászkodtak is.

Szándékaink szerint szeretnénk újra indítani a hagyományőrző szakkört, ennek bevezetéseként többször tartottunk a gyerekeknek íjászfoglalkozást ősszel, s ezt mindenképpen folytatjuk tavasszal, ha az időjárás megengedi.

Az íjászfoglalkozások során a gyerekek megismerkedtek a magyar íjjal, annak készítésével, anyagaival, a nyílvesszővel, az íj részeivel, és persze, amit a legizgatottabban vártak, a lövészetet is kipróbálhatták – persze szigorú felügyelet mellett. Volt célba lövés, céltáblára és távlövészet is. Az íjászatot a lengyel gyerekek is kipróbálták, amikor nálunk vendégeskedtek. Az íjászat egyébként a nyári napközis táboroknak is az egyik legnépszerűbb foglalkozása.

Iskolánk pályázati pénzből vásárolt egy komoly, 39 fontos íjat, ezt főleg a nagyobb, erősebb fiúk használják, ezen kívül rendelkezünk két kisebb, 30 fontos gyerekíjjal, vesszőkkel, céltáblával.

Nemsokára itt a tavasz, és újra lehet gyakorolni ezt az ősi sportot!

Rácsai Róbert