Teile dein Licht! Oszd meg a fényed!  Ezt a címet viselte idén a Márton-napi programunk.

Az idei rendezvényünk igazi közösségformáló erejű volt.

November 10-én az iskola német nemzetiségi tagozatos felsős osztályai már a délelőtti németórák keretén belül almát sütöttek. Délután az alsó tagozatos diákok forgószínpad szerűen játékos feladatokat oldottak meg. Élvezettel fogták kezükbe a libatollat, kipróbálták, milyen tintával írni. A tornateremben vidám vetélkedő keretében papírlibát „tereltek”, libát tömtek. Nagy versengés folyt a libatekénél, és nem maradhatott el a Márton-napi bálokról ismert és kedvelt söprűs tánc sem. A felsősök árnyékszínházi előadással kedveskedtek a testvérosztály tanulóinak, felelevenítették Szent Márton legendáját. A délután során elkészíthették még a gyerekek szent Márton papírfiguráját és a témához kapcsolódó memória játékot is játszhattak. Kipróbálták azt is, ki tud egyszerre minél több mécsest elfújni.  A 8. b osztály tanulói eközben szorgalmasan készítették a dióval, lekvárral töltött sült almát az esti programhoz.

A projektdélután este lámpás felvonulással folytatódott, amire szép számmal érkeztek, testvérek, szülők és a városrész lakói is. A Martinovics téren kis lámpásaikkal libát kerestek az alsósok. Az iskolába visszaérkezve az udvaron az egybegyűltek meglepetésére nagy tűz lobogott, melynek fényénél közösen énekeltek, és elfogyasztották a sült almát. Később a 4. a osztály  jelenetét és UV fénnyel megvilágított csillagos táncát élvezhették. A várva várt szerencsepuszedli osztás sem maradhatott el. Sok éve hagyomány már iskolánkban, hogy a Márton-napi puszedlik felmentő cédulákat rejthetnek. Ilyenkor mindig nagy várakozással törik ketté sütijüket a gyerekek. Akinek éppen nincs szerencséje, a finom mézeskalács elfogyasztásával vigasztalódhat.

A kialvó tűz szikráinál jóleső érzés volt dózsásnak lenni!

Beszéljenek a képek a délután sikeréről!

Iskolánkban 2018 óta lehetőségük van a 8. osztályos német nemzetiségi tagozatra járó diákoknak, hogy a Német Kultuszminisztérium Nyelvvizsgáját, a DSD1 vizsgát letegyék.

Ez a nyelvvizsga nemzetközileg elismert, A2 ill. B1 szintű nyelvtudásról ad bizonyítványt.

Miért javasoljuk ennek a nyelvvizsgának a letételét:

•mert a diákok helyben, a saját iskolájukban vizsgáznak,

•mert saját tanáraik készítik fel és vizsgáztatják a diákokat,

•mert nem igényel külön tanórán kívüli felkészítést,

•ugyanakkor, mivel ez egy Németországban összeállított és javított nyelvvizsgatípus, ezért okjektív tudás mérésére ad lehetőséget,

•mert a szülő részéről is jogos elvárás lehet, hogy heti 5 nyelvóra után sikeres nyelvvizsgát tegyen a gyermeke,

•mert ez a megmérettetés egy komoly ugródeszka azon diákok számára, akik a középiskolában is emelt szinten kívánnak foglalkozni a német nyelvvel,

•mert 7. osztályos diákjaink próba szóbeli vizsgát tehetnek és

•mert ingyenes.

A vizsga különböző nyelvi kompetenciaterületeket mér: olvasott és hallott szövegértés, írásbeli szövegalkotás valamint egy önálló prezentáció megtartása. Az írásbeli vizsga március folyamán, a szóbeli vizsgára pedig április elején kerül sor. A vizsgaeredmények az évzáró ünnepélyig megérkeznek, a bizonyítványok kipostázása pedig a nyár folyamán történik.

Eredmények:

2018/19.              A2: 3 fő                B1: 7 fő

2019/20. a járvány miatt elmarad           

2020/21. a járvány miatt elmaradt

2021/22.             A2: 11 fő              B1: 6 fő

Szívből gratulálunk a kimagasló eredményekhez!

avagy

Német Nemzetiségi tábor Liptódon

Nagy fába vágtuk a fejszét a 6.b-vel és a 7.b osztály németeseivel szeptember közepén, amikor egy egyhetes német nemzetiségi kirándulásra indultunk Baranya megyébe. A projekt tematikája a baranyai németség kultúrájájának megismerése mellett az ott élő más nemzetiségek felfedezése volt. A kis falvak megismerésén túl pedig a régi német mesterségekről tanultunk sokat. A gyertyaöntő, kékfestő, mézeskalácskészítő és a molnár munkájával közelebbről is megismerkedtünk. Ezekről nem csak beszéltünk, hanem vagy megnéztük a munkájukat vagy ki is próbálhatták munkájukat a gyerekek.

Liptódon gyönyörű gyertyákat készítettek merítéses technikával, Szekszárdon Petritséknél pedig  méhviasz gyertyát csináltak. Itt láthattuk pontosan azt is, hogyan készül a mézeskalács, sőt díszítettünk is saját mézeskalács szíveket.

A kékfestés folyamatát Sárdi János bácsi nagynyárádi műhelyében figyelhettük meg, gyönyörű kékfestő anyagokat láttunk, és János bácsi hatalmas szeretettel beszélt az édesapjáról, az őseiről, akiktől a mesterséget örökölte. Olyan jó volt hallgatni! Előtte már láttuk videóban a műhelyt, megtanultuk németül a folyamat különböző részeit.

A molnár munkáját pedig a mohácsi Szent Miklós Vízi- és Taposómalomban ismerhettük meg, ahol a molnár olyan szenvedéllyel mesélt a malomról és a munkájáról, hogy öröm volt hallgatni. A taposómalmot ki is próbáltuk mindannyian.

A fenti települések mellett jártunk Geresdlakon, Szajkon és Bólyban is.  A geresdlaki gyűjtemények fantasztikusak! Azok a kézimunkák, a falvédők, a kendő-kiállítás mind a németség múltjáról mesél! Van egy olyan babakiállításuk is, ahol a viseletbe öltöztetett babákkal az évszakok szerint veszik végig a falu eseményeit, kezdve az aratástól, a disznóvágáson át a kukoricamorzsolásig. Ez még a saját készítésű feladatlapunkba is bekerült. A győztes azonban a mézeskalácsfalu lett, amelyet minden évben újra elkészítenek a helyiek. Ez mindannyiunkat teljesen lenyűgözött! Szajkon a polgármester úr vezetett minket végig a kiállításon, hatalmas lelkesedéssel mesélt nekünk a szajki németség történetéről. Még meg is vendégeltek bennünket, sőt egy érdekes játékkal várták a gyerekeket.

Látogatásaink végén Szajkon, Bólyon, Nagynyárádon és Liptódon a kálváriákat is végigjártuk, összehasonlítva elhelyezkedésüket, stációikat az eddig látottakkal.

Az abaligeti kiránduláson a cseppkőbarlangot, a denevérmúzeumot, a Pécsen tett városnéző sétánk során pedig a város legfontosabb látnivalóit tekintettük meg. Mohácson is jártunk, ahol a Busómúzeumban tettünk látogatást, s az itt élő nemzetiség, a sokacok legrégibb hagyományával, a busójárással ismerkedtünk meg. A Busóiskolában még saját busómaszkokat is készíthetett mindenki.

A kirándulások során remekül összekovácsolódott a csapat, amelyben a projektre való közös felkészülés is sokat segített. A szabadidőt mindig együtt töltötték a gyerekek, a sok foci és röpi mellett emlékezetes marad a hon- és népismeret óra a buszon, a közös főzés, a sok-sok csocsózás, a kincskereső játékok, s a közös tánc is. S az egy hét után közülünk mindenkinek biztosan ugyanaz jut eszébe a pattogatott kukoricáról vagy éppen a gyümölcsteáról.

Remélem, hogy a közösen átélt élmények mellett sok – sok hasznos tapasztalattal, a német nemzetiségi honismeret terén szerzett tudással is gazdagodtak a tábor résztvevői!

Bokor Zsuzsanna

A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

Liptódon készült fényképek ide kattintva elérhetők

A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

A 8.a és 8.b Bándra látogatott

A program célja a Veszprémben és a környékbeli sváb falvakban élő tanulóink nemzetiségi identitástudatának erősítése, a népi kultúra, a hagyományok mélyebb megismerése, megtapasztalása. 
A több napos rendezvénysorozat felölelte a magyarországi németek életének számos területét.
A nemzetiségi projektnapok keretében a különböző évfolyamok a közvetlen környék Bánd, Magyarpolány és a tágabb vidék, Mór kulturális emlékeit, hagyományait fedezték fel.
A projekt célja a jellegzetes sváb faluszerkezet, lakóház, a paraszti életmód eszközeinek, ruházatának megfigyelése, az egykori foglalkozások szerszámainak megtekintése.

A tájházakban „élőben” láthatták a tanulók, amit a tankönyvekből megismerhettek. 

A múlt megidézését szolgálja a néhány éve elindult Lehrpfad (Bánd) bemutató interaktív kiállítás, amely kézzelfoghatóvá teszi a mindennapi élet elképzelését, visszatekint a történelmi múltra, felhívja a figyelmet a hagyományok megőrzésére A projekt célja a városunkhoz közeli település német örökségének megismerése, különös tekintettel arra, hogy a lakóik szívesen költöztek a XVIII-XX. században abba a városrészbe, ahol iskolánk is található.

A tanulók végig mentek a tanösvény (Lehrpfad) 7 állomásán. Az előzetes felkészülés és a kétnyelvű feladatlap segítségével feldolgozták a Veszprém melletti falu németségének történetét és hagyományait. 

A témák: vallás, tájszólás, régi mesterségek, betelepítés, kitelepítés, Christkindl hagyomány, gazdálkodás, földművelés, oktatás, a település híres szülöttei voltak.

A kiránduláson készült fényképek ide kattintva megtekitnhetők

A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

A 6.a és 6.b Magyarpolányba látogatott

Múzeumpedagógiai foglalkozást terveztünk a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szervezésében- Veszprém megyei németek hagyományai címmel a 6.a és b számára. A múzeum bezárt felújítás miatt. Ezen ok miatt ez a két osztály is Magyarpolány sváb örökségével ismerkedett.

Pedagógiai programunknak megfelelően nagy hangsúlyt fektetünk a magas színvonalú, kommunikatív nyelvoktatásra és a német nemzetiségi identitástudat erősítésére. Fokozatosan, egymásra épülve tágítjuk tanulóink ismereteit a magyarországi németek életével kapcsolatban.  Projektünk erősíti az iskolai közösséget is. Törekszünk a multidiszciplináris elvek megvalósítására. Célunk, hogy diákjaink élőben lássák a népismeret órán tanultakat a településszerkezet, lakóház témakörben.

Magyarpolányban nemcsak a házak műemlék jellegűek, hanem a településszerkezet is. A máig szinte összefüggően megmaradt a Petőfi utca, 46 házával. A védett utcát a bakonyi építkezésre jellemző tornácos, mellvédes, oszlopos, 2-4 osztatú kőházak alkotják, amelyek az 1800-as évek végén az 1900-as évek elején épültek. A főhomlokzaton két kis ablak, és egy tornácra vezető ajtó látható, ezek felett a tűzfal tejes hosszában cserépből készült vízvetőt találunk, ami megakadályozza, hogy az eső a házak tövébe csorogjon. A homlokzat csúcsát macskalépcső keretezi. Néhány házon még láthatóak a virág vagy kerék alakú díszítések. A tanulókkal végig sétáltunk az utcán, megfigyeltek minden jellegzetességet. Megnéztük a tájházat, melynek központi helyisége a konyha, amiben a kályha fölött a szabadkéményes füstelvezetés volt a jellemző. A konyhából nyílt a kamra és a tisztaszoba. Az 1990-es évek elején alakították ki a tájházat, ahol a régi paraszti életre jellemző berendezési és használati tárgyakat, a népviselet jellemző darabjait láthattuk. Fazekas, kovács, bőrös, szövő műhelyeket is bemutatnak. A Kálvária dombra 173 lépcsőfok vezet. Minden pihenőnél egy stációt csodálhattuk meg, amelyek  illusztrálják a vallásos jeleneteket. A keresztúti állomások fa szobrait a hagyomány szerint a sváb Listner testvérek készítették.

A kiránduláson készült fényképek ide kattintva megtekinthetők