Örömteli várakozás előzte meg az elsősök első tanulmányi kirándulását. A
mostanában szokatlanul hideg idő és a sok csapadék sem vette el a kicsik kedvét.
Szerencsére aznap csak hűvös volt és nem esett az eső.
Az úti cél a Bakony fővárosa, Zirc volt, ahová vonattal jutottunk el.  A gyerekek
már az utazást is nagyon élvezték, hisz nem gyakorta szállnak vonatra. Zircen elsőnek a
Bakonyi Természettudományi Múzeumot tekintettük meg, melynek a felújított gyönyörű
Ciszterci Apátság barokk épülete ad otthont. Itt a gyerekek megcsodálhatták a Bakony
gazdag növény- és állatvilágát külön figyelmet szentelve a védett fajoknak.  Érdeklődve
tanulmányozhatták az akvárium és a terrárium lakóit is. Majd megtekinthették, A Kárpátmedence ásványai című kiállítást.
Míg a múzeumban töltöttük az időt az ég is kiderült és melegebb lett. Így utunkat
az arborétum felé vettük. E csodálatos parkban őshonos növényekkel ismerkedhettek
tanítványaink. Játszhattak a ritkaság számba menő fák alatt, közben elfogyasztották a kis
hazai elemózsiájukat.
Déltájban indult vissza vonatunk, de a programnak még nem ért véget. Veszprémbe
visszaérve a Margit romok melletti új játszótérre vittük a gyerekeket. Itt vetélkedőt
szerveztünk számukra, ahol megfigyeléseikről adhattak számot. A megmérettetést nagyon
élvezték, örültek annak, hogy valami új élménnyel, ismerettel gazdagodtak. A vetélkedés
után jöhetett a közös játék a gyönyörű játszótéren.
A program végén izgatottan mesélték szüleiknek élményeiket. Mi tanító nénik pedig
örültünk, hogy ismét egy kellemes napot töltöttünk el a gyerekekkel. Még az időjárás is
kegyes volt hozzánk.

Kondorné Denk Zsuzsa

1.a osztályfőnöke

Nagy izgalommal készültünk az első anyák napi ünnepségünkre. Több hete
gyakoroltuk már a műsort, mégis nagyon drukkoltunk a sikerért.
Karácsonykor már bizonyítottunk, hogy tudunk ügyesek és bátrak lenni.
Bizonyítottuk, hogy tudunk összedolgozni, hát most év végén még nagyobb a tét. Még
ügyesebbeknek kell lennünk és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy most az édesanyáknak
és a nagymamáknak szeretnénk örömet szerezni. Különleges ez a nap. Nem lehet eléggé
megköszönni szeretetüket, odafigyelésüket. Illő tehát, nekünk is köszönetet mondani. Bár
tudjuk, hogy bárhogyan sikerül anya és nagymama akkor is büszke lesz ránk.
Azt hiszem sikerült. A kedves műsor meghatotta azokat, akiknek szólt. Örömet
szerzett az édesanyáknak, de nem csak azoknak, hanem az apukáknak is.

Kondorné Denk Zsuzsa

1.a osztályfőnöke

Az idei tél megviccelt minket, nem a szokott időben érkezett, hanem amikor már senki sem
várta. De ez nem vette el az 1. a-sok kedvét. Ha tavasszal érkezik, akkor tavasszal örülünk a
hónak.

Kné D.Zs.

Eltelt egy hónap, mióta először beléptek az elsősök az iskolába. Eljött az ideje, hogy számot
adjanak, illetve, hogy bebizonyítsák az alsós közösség előtt: óvodásból igazi iskolások lettek.
Most hallgassátok meg az 1. a műsorát:

Reggel rám köszönt a fecske:
„Hova mész, te gyerekecske?”
Mondom neki: „Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,
Sokat tanulhatsz majd tőlem!
A verset, amit írtunk mi bírjuk.
A rímek még hibáznak, de hát te is hibázhatsz!
Mi vagyunk az 1. a-sok
Nem vagyunk már óvodások.
Hogy megismerjél bennünket,
Elmondjuk a nevünket.
Vivi, Viki, Márti, Máté,
Erik, Szabi, Orsi, Vili,
Luca Panna, Luca, Marci,
Anna, Kitti, Fanni Franci,
Bence, Rozi, Bendi, Józsi, Barni,
A sor végén áll Kati,
8 évig szeretnénk itt maradni.
Ígérjük neked, hogy tanulunk veled.
Csak arra kérünk téged, mutass példát kérlek!
Köszönjük, hogy figyeltél, bennünket megtiszteltél!

Ez után, mint mesében a szegény legénynek vagy a legkisebb királyfinak is 3 próbát kellett
kiállniuk az elsősöknek, amit a 4. osztályosok állítottak össze.
Miután ezeket a feladatokat szerencsésen megoldották az elsősök az Igazgató bácsi gratulált nekik és
megkapták a dózsás jelvényeket. Ezzel igazi DÓZSÁSOKKÁ fogatták őket a 4. osztályosok.

Kondorné Denk Zsuzsa
1.a osztályfőnöke

Pénteken osztálykiránduláson voltunk. Kisbusszal utaztunk. Sümegen és Balatonedericsen jártunk.

Hűvös szélben értünk a sümegi várhoz. Sokkal szebb volt, mint ahogy elképzeltük!  Az idegenvezető bácsi rengeteg titkot elmesélt. A legérdekesebb a kínzókamra volt.

 A vár lábánál ettünk, fagyiztunk és vásároltunk is. Délben elindultunk Edericsre. Az Afrika Múzeumban számtalan különleges dolgot láttunk. Miután megcsodáltuk a kiállítást, a ritka állatokhoz siettünk .  A legtöbb gyereknek a minidzsungel tetszett. A vadlesen a csodaszép tájat csodáltuk. Befejezésül falatoztunk,majd játszottunk egy jót. Rengeteg fényképet készítettünk.

Fáradtan,de vidáman érkeztünk haza.

Szüleink már nagyon vártak bennünket.

                                                                                         3. b osztály

Csné H. A.

Katt a képre!