Célunk, hogy tanulóink minél több ismeretet szerezhessenek a magyarországi németek történelméről, életmódjáról. A látogatásra készültek, tanáraiktól kaptak előzetes feladatokat.

A budaörsi gyűjtemény bemutatja az egykor itt élt német ajkú lakosság életmódját, szokásait, hagyományait, és a városnak a németek betelepülésétől az 1946/47-ben bekövetkezett elűzésükig tartó történetét is.

A múzeum főépületének öt termében különböző kiállítások tekinthetők meg.

-Tisztaszoba: vallási élet, öltözékek bemutatása

-Sváb konyha és használati tárgyai

-Budaörs története a betelepítéstől a kitelepítésig (1720-1946)

A takaros tornácos Weber-házban egykor jómódú család két nemzedéke lakott.

A tisztaszoba egy hagyományos budaörsi lakószobát mutat be, amely külön érdekessége a hajdani menyasszonyi és vőlegényi ruhába öltöztetett két baba.

Ebben a helyiségben található a családi szent sarok, amely arról tanúskodik, hogy a településen mélyen vallásos, katolikus emberek éltek.

A kis sarokban különböző búcsúkból hozott emléktárgyak és nemzedékről nemzedékre öröklött imakönyvek láthatók. A szobában több nemzedék viselete megtekinthetők és az életkornak megfelelő öltözködési szokásokba is betekintést lehet nyerni.

A szabadkéményes sváb konyhában sok virágos mázas-szilke (kívül-belül mázas kis illetve nagyobb cserépedények) tekinthető meg, amelyek hajdan a háziasszonyok büszkeségei voltak.

A konyhában sok olyan konyhai munkaeszköz ismerhető meg, melyekről a mai gyerekek még nem is hallottak, ilyen a kézi mángorló is.

A sváb tájház Zsámbék egyik legrégebbi épülete, nevét a homlokzatán látható pásztorok védőszentjét ábrázoló domborműről kapta.

Az egykori Szent Vendel-ház szobáiban a festett vagy éppen különleges technikával készült bútorok a sváb népművészetet és a régi zsámbéki életet, jelképvilágot idézik.

A konyhában látható a legrégebbi zsámbéki bútordarab, egy igen régi technikával – túró és mész keverékéből készült úgynevezett kazeinnel – festett konyhaszekrény, melynek elejét négy, a tulipán, a rózsa és szegfű motívumaiból álló életfa díszíti.

A konyhában látható tatai kerámiák a zsámbéki régi háztartásokban igen elterjedtek voltak.

A szobába vezető ajtó kovácsoltvas sarokpántján gránátalma díszítés található, mely a termékenység egyik jelképe. A berendezés legjelentősebb darabja az 1874-es évszámot viselő szekrény, melynek festése sok jellemzőjében a Fekete-erdő vidékéről Zsámbékra települt németek hagyományait őrzi.

A különleges kézzel festett jellegzetesen sárga alapszínű parasztbútorokon ornamentikus motívumok láthatók. A szimbólumok között gyakran feltűnik az életfa mint termékenység motívum.

A tematikus kirándulásról készült fényképek ide kattintva megtekinthetők

A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.