Kedves Mindenki!

Lezárult az alapszakasz! Szeptemberben, amikor megtudtam, hogy a II. osztályban indulunk az első reakcióm az aggodalom volt. Arra gondoltam, hogy túl erős lesz nekünk ez a szint a III. osztály után. (Itt lettünk a tavalyi idényben országos 7.) Akkor, ha azt mondják nekem, hogy harmadikként zárunk, sőt esélyünk lesz az első helyre is , biztos kinevetem vagy legalább is elmosolyodom.

Ma ezt már teljesen másképp látom! Hiányérzetem van! Hiányolom a jó játékot, keveslem az igazán jó játékot!

Túl sok mérkőzésen maradt bennünk az, amit valóban tudunk. A nagy pozitívum, a remény viszont az, hogy ennyi hiánnyal és ennyi hibával is ilyen szép helyen végeztünk. Mi lett volna, ha még jól is játszunk??

A röplabda számomra furcsa szabálya, hogy pontazonosság esetén az összes megnyert játszmák száma számít és nem az egymás ellen játszott eredmény. Gondolok itt a Budaörs csapatára, akiket megvertünk, de mégis ők lettek a másodikak. Így nekik van esélyük az osztályozón a legmagasabb bajnokságba kerülni.

Na, de nézzünk fel, nézzünk előre és legyünk büszkék!

ÉN NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! Büszke vagyok rád: Balogh Léna, Beke Luca, Dolhai Dia, Epinger Emma, Gyurcsek Bogi, Hargitai Anna, Horváth Jázmin, Kővári Korina, Papp Klaudia, Polgár Borka, Szabó Edina, Szerdahelyi Eszter!

Megyünk tovább az úton, most már a felsőházban küzdhetünk tovább!

HAJRÁ MI! HAJRÁ VRK! HAJRÁ DÓZSA! CSAK A DÓZSA!