Szeptember 22-e reggel 7:40-kor indult a busz a ferihegyi repülőtérre a 7. évfolyam tanulóival.

A buszon mindenki beszélgetett, nézelődött. Másfél óra alatt meg is érkeztünk Budapestre. Mikor leszálltunk, volt egy körülbelül fél órás pihenőnk. Hamarosan megérkezett egy öreg Ikarus 250-es busz. Egy légiutaskísérő volt az idegenvezetőnk. Mikor megérkeztünk a repülőtér területére, és átvizsgáltak minket, hogy vannak-e nálunk fém tárgyak. Pár ember ruhájáról, bőréről mintát is vettek, hogy az elmúlt 72 órában érintkeztek-e drogokkal vagy robbanószerekkel.

Túránk során először a szerelőműhelyek mellett haladtunk el, ahol megtekintettük azokat a gépeket, amelyek még  a COVID járvány alatt használaton kívül kerültek. A becsomagolt gépeket folyamatosan helyezik újra használatba, amely egy több hetes, nagyon költséges művelet. Hamarosan kiszálltunk a buszból, a kifutópálya mellett. Biztonságos távolságból megnéztük három gép felszállását. Nagyon hangos, de csodálatos élmény volt látni, ahogy elemelkedtek a talajtól.

A tűzoltóság következett. Miközben bementünk a tűzoltóautók garázsába, folyamatosan figyelnünk kellett, hogy szabadon hagyjuk az utat, mert bármelyik pillanatban lehetett volna riadó. Szerintem még egyikünk sem látott ekkora tűzoltó kocsikat! Ezek a gépszörnyek 23 másodperc alatt vannak 100 km/h-n, és akár 20 méter magasra is fel tudják lőni a vizet.

Nagyon sietnünk kellett, mert éppen érkezett egymás után három járat, amiket a nem messze lévő pályánál tudtunk megnézni. A repülők alig 40 méterrel repültek el a fejünk fölött. És külön a kedvünkért, még az éjszakai jelzőfényeket is bekapcsolták.

Innen tovább buszoztunk ahhoz a helyhez, ahol a teherszállító gépeket pakolják be és ki. Egy berakodásnak a felét meg is tudtuk tekinteni. Testközelből megcsodáltunk egy hatalmas tehergépet is. A termináloknál végignéztünk pár beszállási módszert: mikor buszon hozzák az embereket a géphez vagy amikor ki kell gyalogolniuk, de a legmenőbb az a beszálló hidas módszer. Ekkor a pilótának nagyon pontosnak kell lenni, mert a híd csak kicsit mozgatható. Szerencsénk volt, egy pilóta pont az orrunk előtt állt be a gépével, így láthattuk az egész folyamatot.

A túra után felfedezhettük a MALÉV Múzeum régi repülőgépeit és járműveit. Nagyon élveztük, hogy sétálhatunk régi gépek fedélzetén és volt, akinek a múzeum alkalmazottai meséltek is, hiszen ők repültek egykor ezekkel a gépekkel.

Mindenki nagyon élvezte a programot!

Stogica Flóra és Lengyel Mátyás

7. a osztályos tanulók