Minden ott kezdődött, hogy az osztályunk (5. a) nem értette miért lehet az angol tagozatosoknak halloween-i „bulijuk”. Ezért az osztályfőnökünk Gabi néni, Vera néni, Attila bácsi és Gergő bácsi segítségével megszervezte a Luca-napot.

A Luca-nap nagyon izgalmas volt, először a csapatok (Szellem vadászok, Luca napi rémek, Szellemek, Banyi boszik birodalma, Tiltott rengeteg szörnyecskéi) előkészítették a Luca napi kellékeiket, aztán kisorsolták a csapatok között a Luca-napi kaland kezdőhelyszíneit.

A mi csapatunk – a Tiltott rengeteg szörnyecskéi – a Stúdióban kezdett. A feladat az volt, hogy húzni kellet egy kártyát és a kártyán lévő szimbólum segítségével kellett megkeresnünk kérdés-felelet párokat ahhoz, hogy kiszabaduljunk a szobából. Egy másik csapattal voltunk együtt, mi kicsit később oldottuk meg ezt a feladatot, de ezt annyira nem sajnáltuk.

A következő helyszín a 004-es tanterem volt, ott a lucalöttyöt kellet elkészíteni (ez egy „varázsital”) de csak addig volt rá idő, amíg fel nem jött a következő csapat. Mi hamar készen lettünk.

Ezután le kellet menünk a T4-es öltözőkhöz ahol Vera néni várt minket és egy kirakóst kellett összerakni. Persze nem volt világítás ezért be kellett „vetnünk” a zseblámpáinkat. A kirakós hamar elkészült, utána egy pohár vízzel kellet folytatnunk az utat. Azt illik tudni az iskolánkról, hogy alatta több légoltalmi pince rendszer is húzódik ezeket a hidegháború idején építették. Nekünk pont egy ilyen járatba kellett bemennünk, nagyon félelmetes volt, mert előtte sikítást is hallottunk bentről. De be kellett menni, úgyhogy bementünk.
Először azt hallottuk, hogy valaki zongorázik, aztán találtunk egy verset, amit ki kellett egészíteni. Utána valaki vagy valami csattanó zajt hallatott, és valaki megdobott minket papírgalacsinnal. Aztán még egyszer, amikor azt hittük minden abba maradt, minden kezdődött elölről.

Mikor tovább indultunk a verstől, akkor elénk ugrott hirtelen valaki, azaz Gergő bácsi. Nagyon megijedtünk, valaki le is öntötte. Utunk ezután átvezetett a „Kétségbeesés hegyén”, és amikor leértünk a hegyről, aki elöl ment hirtelen elesett. Vagyis megrántotta valaki a lábát és kiderült, hogy az a valaki Atilla bácsi.
Ő átvezetett minket a „Félelmek völgyén” a „Rejtelmek asztalához” (ez már a Klub helységben volt). Az asztalnál ki kellett tapogatnunk furcsa tárgyakat és amennyit csak tudtunk meg is kellett jegyezni.

Amikor kiértünk a Klubból, Gabi néni várt minket, aki megmérte mennyi vizet tudtunk kihozni – sajnos sokat „elvesztettünk út közben”.

De itt az izgalmak még nem értek véget, mert minden csapatnak be kellett öltöztetni a boszorkányokat. Mindegyik boszorkány nagy sikert aratott. A zsűritagok megkóstolták a lucalöttyeinket is, nagyon nehezen döntöttek, mert mindenki nagyon érdekes és ízletes italt készített. Ez után jött a várva várt pontozás, sajnos mi utolsók lettünk, de szerencsére jövőre is lesznek Luca napi kalandok. Már alig várom őket!

Meszlényi Borka 5. a