A két, egymás felé forduló „D” betű mostanra már sok dózsás gyereknek a két iskola – a gyergyóditrói Siklódi Lőrinc Általános Iskola és a veszprémi Dózsa György Általános Iskola – szoros testvériskolai kapcsolatát, illetve a jubileumi tanév két nagyon fontos találkozását jelenti.

A ditrói iskolaudvaron és a Dózsa főbejárata előtt készült két fotón majd’ száz gyerek és felnőtt viseli ezt az egyforma ruhadarabot. Számukra talán kicsit több is ez mint egy egyszerű ruhadarab. Az összetartozás, a barátság, a közös nyelv és a testvériskolai kapcsolat jelképe. 2024-ben kétszer is találkozott ez a sok-sok ember, s töltöttek összesen nyolc napot egymás társaságában.

A május közepi közös ditrói napok után szeptember 26-án este érkeztek meg székely barátaink iskolánkhoz. Már napokkal korábban nagy volt a várakozás, az izgatott készülődés, hiszen többségében a Ditróban megismert vendéglátó érkezett a veszprémi családokhoz. A gyerekeken túl a szülők is nagyon várták a vendégeket, hiszen az elbeszélésekből már maguk is ismerhették az érkezőket.

A nálunk töltött napokban vendégeink megismerték iskolánkat, városrészünket, Veszprém főbb nevezetességeit, s fogadta őket Veszprém város polgármestere is. Emlékezetes volt a közös sorverseny és focimeccs a sportnapon, a péntek délutáni várbéli séta, s bár más szempontból, – de a budapesti kirándulást is nehezen feledhető!

Vasárnap családi nap zárta a közösen töltött napokat, amikor a vendéglátó családok szerveztek programot a vendég gyerekeknek. Ez mindenki számára emlékezetes marad, hiszen a vendéglátók igazán kitettek magukért, s igyekeztek maradandó élményekkel megajándékozni a ditrói gyerekeket.

Az iskolán kívül együtt töltött közös idő volt tán a legmeghatározóbb a kapcsolatok alakulását illetően, hiszen igazi mély ismeretségek, szívtől szívig érő beszélgetések, önfeledt közös percek, támogató, segítő együttlét ilyenkor jöhetett létre a gyerekek  között.

Testvériskolánk tanulói azóta élményekkel telve, szerencsésen hazaérkeztek. A gyerekek kísérőtanárai és az igazgatónő elutazásuk előtt, sőt azóta többször is biztosítottak bennünket arról, hogy nagyon jól érezték magukat nálunk, s hogy újra szívükbe zárták Veszprémet, a Dózsa iskolát és vendéglátóikat. S a folytatásban reménykedve köszönték a dózsás szülők, gyerekek és kollégák vendégszeretetét, segítségét.

Ezúton szeretném én is még egyszer megköszönni a vendéglátó szülőknek, s egész családjuknak azt a sok munkát, amellyel önzetlenül hozzájárultak ahhoz, hogy az erdélyi gyermekcsoport jól érezze magát nálunk!

Bokor Zsuzsanna

Köszönet a Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásáért, melynek köszönhetően megvalósulhatott a testvériskolai találkozás.

Határtalanul…
Határtalan izgalom, élmények, érzések, tapasztalatok…gondolatok, vélemények, örömök és mindebből következően a búcsút kísérő hatartalan bánat…
Pénteken indultunk 43 gyerekkel Erdélybe, Gyergyóditróba.
Elkészültünk, bepakoltunk, elindultunk…
A vezetőnk, Bokor Zsuzsa tanárnő mindent leszervezett, megbeszélt, átgondolt, kitalált, hónapok óta tartó szervezés állt mögötte, amit a ditrói kollégákkal folytatott. Ismerte a fogadó családokat, a gyerekeket, az ottani kollégákat. Tudta, hogy az ottaniak közül kinek milyen állata van, mit szeret csinálni a szabadidejében, hogy hívják a szüleit… Mindent aprólékosan, 10096-osan megtervezett. Ha valami késett, vagy esetleg nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, morcos lett kissé, hiszen időt és energiát nem kímélve készítette elő a találkozást.

Szekereztünk, galambast készítettünk, kovácsoltunk, fazekaskodtunk, bográcsgulyást ettünk, közösen énekeltünk, templomot látogattunk, ajándékokat adtunk és kaptunk, közös pólóban fotózkodtunk, számtalan fantasztikus embert ismertünk meg. Szerettek minket, megszerettek minket, visszavárnak minket, s természetesen alig várjuk mi és a gyerekek is, hogy viszontfogadhassuk őket. Soltész Gergő tanár úr mesélt a tájról, a történelemről, az ő tapasztalatairól, hiszen 19 éves kora óta járja Erdélyt. Új dolgokat tanultunk tőle, praktikákkal látott el minket. Az osztályfőnökök (7.a: Morvai Gabi, 7.b: Bokor Zsuzsa, 7.c; Soltész Gergő ) gondoskodása és a kísérő dr. Bojnéczné Ficzere Judit ( aki a dalokat tanította és vezényelte le) segítsége nélkül nem lett volna ez az út ilyen érzelmekkel teli, sodró, FANTASZTIKUS.

A gyerekek rendkívüliek voltak, figyeltek, betartották a szabályokat, aludtak, ha fáradtak voltak és ettek, ha éhesek voltak. Figyeltek ránk, kérdeztek és megfogadták a tanácsokat (többnyire). Nélkülük ez az út nem sikerült volna Így! A sofőrünk segítségével biztonságban eljutottunk Gyergyóditróba, onnan a Békásszorosba, a Gyilkos-tóhoz, Csiksomlyóra, Székelyudvarhelyre, Gyergyószárhegyre, Nagyváradra, Nagyszalontára, Tordára a sóbarlangba, Farkaslakára, Parajdra, Kőrösfőre, a Királyhágóhoz és számos olyan kis erdélyi faluba, ahol csupa hihetetlen faragással, díszítéssel, kézműves termékkel, kedves szóval találkoztunk és rengeteg
szeretetet kaptunk. Hét gyönyörű, hosszú, érzelmekben gazdag határtalan napot töltöttünk el együtt gyerekek és tanárok. Kívánom mindenkinek, hogy vegyen részt egy ilyen úton és élje meg azt az élményt, amiben nekünk is részünk lehetett. Mindezt papírra vetette és érzelemmel megtöltötte M. Gyöngyösi Krisztina (kísérő tanár).

Erdélyi utatás 2024 összefoglaló

Az Erdélyben készült fényképek ide kattintva elérhetők

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával!

„A legfontosabb, hogy ne szakadjatok szét!”

(Erdély 2023.)

Májusban újra útra kelt a dózsás hetedikesek egy csoportja! Úticélunk újra Erdély volt, Székelyföldnek az a része, ahol testvériskolánk, a gyergyóditrói Siklódi Lőrinc Általános Iskola is található.

Meg is látogattuk természetesen testvériskolánk tanulóit, ezúttal az ötödik és hatodik osztályosok vártak bennünket, velük találkoztunk Gyergyóditróban. A községbe érkezve először a gyönyörű templomot látogattuk meg, ahol a nyolcadikosok közül négyen remekül bemutatták nekünk településük leghíresebb látnivalóját. A bemutató után gyorsan csoportok alakultak, s a helyi diákok által készített feladatlap megoldásával bizonyítottuk, hogy nagyon odafigyeltünk rájuk. A közös délután végén még egy gyors értékelésre is sor került.

A templomlátogatás után együtt mentünk az iskola tornacsarnokába, ahol először egy vegyes Ditró – Dózsa focimeccsre került sor, majd a délután fénypontja, a vegyes sorverseny következett. Zsolti bácsi állt az esemény élére, gyors csapatszervezés után már indult is a játék! A sorverseny során, két menet között, a hatalmas hangzavarban, a drukkolás hevében tőle hangzott el a mondat: „Együtt kell működni, de a legfontosabb, hogy ne szakadjatok szét!” Ennél izgalmasabbat, hogy vajon melyik vegyes csapat nyer, elképzelni sem lehet! S hogy mi lett a vége? Nyolcas holtverseny! Ilyen még nem volt, fantasztikus eredmény!

A ditrói gyerekekkel való találkozás mellett bejártuk Erdély legszebb tájait, megnéztük legfontosabb látnivalóit, rácsodálkozhattunk több magyarlakta településre is. Kolozsváron hatalmas tömeg, egy fergeteges fesztivál volt éppen, de azért Mátyás szülőházát, s a hatalmas Mátyás-szobrot persze megnéztük. Ide még feltétlenül vissza kell jönnünk!

Utunk során láttuk Kalotaszeg legszebb református templomát, a körösfői négy fiatornyos templomot, s megcsodáltuk a csíksomlyói Kegytemplomot is. Felbaktattunk a tizenhét gyönyörű székelykapu alatt Orbán Balázs sírjához Szejkefürdőn, s koszorút helyeztünk el a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában Csaba királyfi szobránál, Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél. Kirándulásunk során Székelyföld természeti csodáiból is ízelítőt kaphattunk, hiszen voltunk a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, nagy sétát tettünk a Medve-tó körül és a parajdi sóbánya óriási sófalai között is sétáltunk.

A hazafelé úton megálltunk Marosvásárhelyen, ahol megnéztük a Kultúrpalota gyönyörű épületét, Nagyszalontán pedig az Arany János Emlékmúzeumot a Csonkatoronyban. Az egyetlen település, ahol oda- és visszafelé is megálltunk: Nagyvárad volt. A Szent László templom mellett láthattuk a Kanonoksor hosszú folyosóját, a gyönyörűen felújított Püspöki Palota kertjében pedig rövid sétát is tettünk. De a legjobban mindnyájunknak az éjszakai Nagyvárad tetszett! A kivilágított belváros, a Körös, a Sas-palota, a felújított nagyváradi színház, s a nyugatos szoborcsoport mind felejthetetlen látnivalói a régi magyar városnak.

Veszprémhez közeledve felidéztük a közösen eltöltött hat nap legfontosabb eseményeit, történéseit, s a legfontosabb benyomásainkat, élményeinket. Ekkor került elő újra a mondat: „A legfontosabb, hogy ne szakadjatok szét!” Idei Határtalan-utazásunkon mi megpróbáltunk ezért mindent megtenni, s a határokon túl élő magyarok összetartozásának fontosságát átérezni, megtapasztalni.

Az Erdélyben készült fényképek ide kattintva megtekinthetők

Bokor Zsuzsanna

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával!