2013. április 11-én, csütörtökön, épp a Költészet Napján keltünk útra a lengyelországi Tarnówba, ahol iskolánk testvériskolájának szervezésében zajlott le a 15. Nemzetközi Versmondó verseny. Itt a külföldön élő lengyel anyanyelvűek mondhatnak verset, de Andrzej Kot igazgató bácsi, Iza néni közreműködése miatt mi is lehetőséget kaptunk.
Útközben ellátogattunk Kassa szívébe és megnéztük a Szent Erzsébet székesegyházat. Óriási szerencsénkre megnyitották a kriptát, ahol megnézhettük a szarkofágokat. Itt található II.. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona sírja is. Ezután sétáltunk, meghallgattunk  egy harangjátékot, majd tovább utaztunk és elértük célunkat, Tarnówot. Ott nagyon finom vacsorával vártak minket a Hotel Cristal Parkban.
Pénteken Krakkóba kirándultunk, amely régen Lengyelország fővárosa volt. Megnéztük a Wawelt, a sárkány szobrát, a Ferences templomot és még a régi Krakkóba is betekintést nyertünk egy izgalmas, földalatti múzeumban. Lengyel meleg szendvicset, zapiekankát ebédeltünk, miközben kint zuhogott az eső. Megnéztük az egyik legszebb templomot, a Mária-templomot is, amelynek tornyából meghallgattuk a hejnał trombitajátékot.
Csak ezután kezdődött az izgalom: a versmondó verseny. Nem mondjuk azt, hogy könnyű volt lengyelül szavalni, hisz rajtunk kívül mindenki tanulta a lengyelt, lengyel származású volt, vagy lengyelként az ország határain kívül él. Szerencsére mindenkinek jól sikerült!
A szállodában minden reggel svédasztallal, délben és este pedig finom levesekkel, főételekkel kedveskedtek nekünk.
Szombaton Tarnów belvárosával ismerkedtünk meg. A lengyel-magyar barátságnak sok jelképe található itt. Láttuk a székely kaput, a kopjafákat, a Petőfi téren a költő mellszobrát. Bem apó sírja egy gyönyörű parkban, egy tó közepén ég és föld között található. Mivel még gyerekek vagyunk  a játszótér nem maradhatott ki.
Délután a művelődési házban volt az eredményhirdetés. A kiemelt versmondók értékes ajándékokat kaptak, de minden versmondó dicséretben és ajándékban gazdagon tért haza.
Vasárnap szomorúan keltünk fel a hazautazás miatt, de az út (mint odafelé is) nagyon jól telt. Megnéztük Zakopanét, a Tátra hegycsúcsait, a síugró sáncot, a gyönyörű fából készült lakóházakat, a Krzeptówki Fatimai fatemplomot és még a híres lengyel rózsalekváros fánkot, a pączeket is megkóstoltuk.
Élményekkel tele érkeztünk haza, de nehéz volt belegondolni, hogy ilyen hamar véget ért az út. Talán még visszatérünk, hisz minden pillanatban éreztük:

Polak,Węgier dwa bratanki – Lengyel, Magyar két jó barát…

Gáncs Flóra (7. a), Mecséri Kata (7. b) – Dózsa György Általános Iskola,
Szalai Benjámin (8. a) – Szilágyi Keresztény Iskola