Már közeleg az év vége, a VAKÁCIÓ feliratból csak a V hiányzik, a gyerekek várják a szünetet,
de nem a közös együttlét végét. Így van ezzel az 1. a osztály is. Örülnek minden programnak, amit
szervezünk nekik, így a kirándulásnak is a Gulya-dombon.
Utunk először a játszótérre vezet, ahol önfeledten lehetnek gyerekek.  Kúsznak, másznak,
hintáznak, futnak, rúgják a labdát, de van, aki beszélget velünk, a mi közelségünket keresi.  A Séd-
patak völgyében járunk, békákat, halakat keresünk a tóban. A Laczkó-forráshoz érve előkerülnek a
hátizsákból a szendvicsek. Majd a forrás vizével oltják a szomjukat a gyerekek és folytatjuk a túrát
a dombra. Séta közben kisebb rovarokat, növényeket tanulmányozunk. Most inkább mi hallgatjuk
beszámolóikat, élményeiket. Megmásszuk a kilátókat, gyönyörködünk a szép panorámában, és ami
a legfőbb, jól érezzük magunkat. Már több órája úton vagyunk, de még senki nem nyafogott, nem
mondja, hogy fáradt. Stramm kis társaság, jó velük együtt lenni, ki sem fogynak a beszédből, de mi
ezen nem csodálkozunk Nóra nénivel, mert így volt ez az év többi napján is.
Alig érünk vissza az ebédre.  Azt hiszem jól fog esni a mai ebéd mindenkinek. Jó étvágyat!

Kondorné Denk Zsuzsa