Iskolánk hetedik évfolyama a Határtalanul program keretében ellátogatott Erdélybe. A 7.a, b és c osztályokból összesen 43 diák vett részt a kiránduláson, és öt pedagógus kísérte őket: Rába Aranka, Soltész Gergely és a 3 osztályfőnök: Kisné Hudák Katalin, Hannig Barbara és Rácsai Róbert.

Első nap

A bepakolás után az iskola elől indultunk reggel 7 órakor. Első erdélyi megállóhelyünk és pihenőnk a Királyhágó volt, ahol gyönyörködhettünk a csodálatos kilátásban. Másodjára Körösfőn álltunk meg (itt ered a Körös folyó), ahol megtekintettük a falu nagyon szép, fiatornyos templomát és megkoszorúztuk Vasvári Pál emlékművét. Az úton végig Gergő bácsi mondott számos érdekes dolgot a történelemről, földrajzról, népszokásokról, érdekességekről stb. Miután megérkeztünk Kolozsvárra, az első szálláshelyünkre, a kipakolás után következett egy esti séta a városban, ahol megnéztük a csodálatos belvárost, a hatalmas Mátyás szobrot, a templomot, Mátyás király szülőházát és Sárkányölő Szent György szobrát, valamint a Bolyai-Babes egyetem kampuszát. Közben egy opera koncertet is meghallgathattunk – köztük magyar énekesekkel is. Visszaérkezés után mindenki ment aludni.

Második nap

A szállodában reggel nagyon finom és tartalmas reggelit kaptunk s utána indultunk a tordai sóbányába. A 120 méter mélyen lévő egykori bánya bejárása után – amit minden gyerek és felnőtt megcsodált, hiszen elképesztően szép helyen jártunk – kaptak a gyerekek szabadidőt, amikor vásárolhattak és ebédelhettek. Közben jöttek az első riasztások a telefonokra az áradások miatt… Ezután következett Sóvidék, pontosabban Szováta, ahol bejártuk a belvárost, körbesétáltunk a Medve-tavat és a környező, kisebb tavakat, valamint a sósziklákat. Az idő innen sajnos nem volt hozzánk túl kegyes, esős, hűvös időnk volt. Ezek után a Bucsin-tetőn keresztül mentünk a szálláshelyünkre, Gyergyószárhegyre, a Lázár Kastély Panzióba. A tetőn megálltunk a Kis-Küküllő forrásánál s aki akart meríthetett, ihatott a tiszta, ám jéghideg forrásból. Szállásunkon finom vacsora várt minket.

Harmadik nap

Reggeli után indultunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Menet közben csodaszép tájakat láthattunk, ám itt tudtuk meg azt a borzasztóan szomorú tényt, hogy a parajdi sóbánya alighanem a múlté… sajnos az áradások miatt a bányát és a látogatóterület egészét elöntötte a megáradt Korond patak vize… Pótolhatatlan veszteség! A Gyilkos-tó és a Békás-szoros fantasztikus élmény volt, hatalmas sziklák között sétáltunk, mellettünk zúgott a megáradt Békás-patak. A bátrabbak lemehettek a patak mellé egy forrásból inni. Még vízesést is láttunk! A Gyilkos-tónál kaptak a gyerekek egy kis szabadidőt, hogy vásárolhassanak. Ebéd következett a szálláshelyünkön, nagyon finom székelytokányt ettünk.

Ezután átbuszoztunk Gyergyóditróba, ahol találkoztunk testvériskolánk, a Siklódi Lőrinc Általános Iskola diákjaival és tanáraival. A gyerekek sportvetélkedőn és kézilabdameccsen vettek részt, valamint megnéztük a gyönyörű és monumentális Jézus szíve katedrálist, ahol a helyi kántor jóvoltából közelről élvezhettük a templom orgonájának hangját és a muzsikát, valamint az orgonaszóra elénekeltük közösen a magyar és a székely himnuszt valamint a Boldogasszonyanyánkot is. Gyergyószárhegyre visszatérvén megnéztük a részben felújított és immár látogatható Lázár kastélyt is, a lovagteremmel, a toronnyal, vadászati kiállítással és persze lélegzetelállító kilátással. Vacsora után szabadidő majd alvás következett.

Negyedik nap

Talán ez volt a leghosszabb napunk, mármint látnivalók szempontjából. Reggeli után a Bucsinon át Korondra érkeztünk, ahol két foglalkozáson vett részt a csoport: az elsőt egy méhész hölgy tartotta, aki nagyon színesen és élvezetesen mutatta be a szakmát, mindezt mézkóstolással egybekötve. Utána vásárlásra is volt lehetőség. Ezután a kürtőskalács történetét és készítésének rejtelmeit ismerhettük meg – gyakorlati módon is, ugyanis mindenki megsüthette a saját kalácsát. Külön öröm volt hallani a romlatlan, ízes székely beszédet.

Ezután Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron író síremlékét, megtekintettük a mellette álló Trianon emlékművet is, majd vásárlás és szabadidő következett a falu bazárpiacán. Következett Szejkefürdő, Orbán Balázs emlékműve és a csodálatos 16 faragott székelykapu, majd a Mini-Erdély, ahol Erdély palotáit, kastélyait, templomait, kolostorait és egyéb, híres épületeit tekinthettük meg szabadtéri maketteken. Székelyudvarhelyen megnéztük és megkoszorúztuk a Vas-székely szobrot, ellátogattunk a szoborparkba, ahol szintén koszorúztunk, utána pedig elmentünk Csíksomlyóra, ahol megnéztük a nagytemplomot és a Barátok feredőjének nevezett helyet. Itt, aki akart, ihatott a vasas, szénsavas ásványvízből, a borvízből. A templomhoz éppen időben érkeztünk ahhoz, hog az érdeklődők bemehessenek, ugyanis a közelgő Pünkösd miatt hamarosan kezdődött egy mise, amit aztán kint is hallgathattuk hangosítókon keresztül. Végső megállónk a hazaérés előtt Madéfalva volt, ahol megkoszorúztuk a lemészárolt székelyek emlékére emelt emlékművet. Fáradtan ültünk le a vacsoraasztalhoz, de a finom csorbaleves és a rántott hús szinte elfeledtette velünk a sok megtett kilométert.

Ötödik nap

Reggeli és pakolás után indultunk Marosvásárhelyre, ahol a program a gyönyörű Kultúrpalota meglátogatása valamint városnézés és szabadidő volt a programunk. A Kultúrpalotában több érdekes, időszakos kiállítást is megtekinthettek a gyerekek. Ezután következett egy hosszú buszozás Nagyváradra, ahol vacsora után esti séta következett a hihetetlen szépségű belvárosba. Megnézhettük a Hold templomát, a (magyar) Nemzeti Színházat, az EMKE kávézót, a szecessziós épületeket, a Sas palotát, a költők szoborcsoportját stb. A gyerekek kaptak itt is szabadidőt, majd hazatértünk a Posticumba, a szálláshelyünkre.

Hatodik nap

Reggeli után pakolás, majd indulás Nagyszalontára. Ott megnéztük a Csonkatoronyban kialakított Arany János Múzeum kiállítását, majd ellátogattunk a költő szülőházához is. Mindkét helyen koszorúztunk is. Ezek után már csak haza kellett érni… ami sikerült is, korábban, mint terveztük.

Fáradtan, de azt hiszem csodálatos élményekről mesélhetett mindenki otthon a családjának! Hiszen élményekben nem volt hiány. Csodálatos tájakat, magas, erdőborította hegyeket láthattunk, folyókat, sósziklákat, sóbányát, hegyi patakokat, vízeséseket, forrásokat, érdekes és ritka természeti képződményeket. Gyönyörű városokat, kedves kis falvakat látogattunk meg, megismerkedtünk az ottani emberek kultúrájával, ízes beszédével, jellemző szakmáikkal, konyhaművészetükkel, s nem utolsósorban megtapasztalhattuk az erdélyi magyarok és székely emberek méltán híres vendégszeretetét is. Ámulva néztük az ottani régi és mai magyarok szorgos keze által létrehozott alkotásokat: szobrokat, templomokat, kastélyokat és egyéb, meseszép épületeket is. Külön élmény volt találkozni a ditrói gyerekekkel, akik nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadtak minket. Vásárolhattunk olyan termékeket – dísztárgyakat, lekvárt, szörpöt, szőttest és kerámiát, fürdősót stb. – amit idehaza nem igazán tudunk megvenni.

A legnagyobb élmény viszont alighanem az volt, hogy megtapasztaltuk: él a magyarság, bár tőlünk elszakítva, sok száz kilométerre tőlünk, de él, küzd, harcol, ha kell és megtartja szokásait és nyelvét, kultúráját minden nehézség közepette is.

Ez biztosan minden hetedikes szívében-lelkében és persze a tanárokéban is örök nyomot hagyott.

Rácsai Róbert, 7.c ofő