„Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk az anyanyelv…”

Kányádi Sándor gyönyörű idézetét választottuk az ajándékba készített díszes füzetek mottójául, amelyekkel gyergyóditrói barátainkat készültünk meglepni.

Ez az idézet olvasható ugyanis a ditrói Siklódi Lőrinc Általános Iskola bejárata mellett, sosem hagyva elfeledni az itt tanulóknak egyik legfontosabb feladatukat: anyanyelvük őrzését.

E csodálatos „feladatból” mi is (7.a+7.b) kivettük a részünket Határtalan – utazásunkon, hiszen a Ditróban töltött 4 nap alatt számos szép kifejezést, szófordulatot tanultunk.

A dózsás tanulók idei erdélyi körútjukon, – melyet idén kivételesen 7 naposra bővítettünk – a ditrói gyerekek vendégei voltak. Az ottani hatodikosok, hetedikesek és nyolcadikosok családjainál tapasztalhatták meg, milyen is az igazi székely vendégszeretet.

Ditrói barátaikkal közösen tanultak népdalt, néptáncot, s együtt látogatták meg Gyergyóditró nevezetességeit is, a gyönyörű Erdő Házát, s a lenyűgöző nagyságú székesegyházat.

Útunk során Erdély számos nevezetességét megtekintettük, voltunk Királyhágón, Kolozsváron, Nagyváradon, de természetesen a tordai sóbányát sem hagytuk ki.

A föld alatt a természet páratlan só-csodáival találkozhattunk, s elámultunk a lélegzetelállító mélységektől és magasságoktól. Jártunk Szovátán, Farkaslakán, Madéfalván és Székelyudvarhelyen is.  Szejkefürdőn sok – sok gyönyörű székelykapun át jutottunk fel Orbán Balázs, a legnagyobb székely sírjáig, s Csíksomlyón a Kegytemplom megtekintése után megkóstoltuk a híres borvizet is.

Feledhetetlen természeti csoda a Békás – szoros! A mészkőbe vájt szurdokvölgyet, vagy ahogy itt hívják a „Pokol torkát” egyszerűen nem lehet elfelejteni. Égig érő, szinte függőleges sziklafalak között gyalogoltunk. De a csíkszeredai Makovecz – templom és a marosvásárhelyi Kultúrpalota is emlékezetes marad.

De azt hiszem mindnyájunk legnagyobb élménye a Szent Anna – tónál felbukkanó medvebocs volt, aki a vadőrök és a mi tekintetünktől kísérve sétált egyet az erdő szélén, majd testvérét követve visszacammogott az erdőbe. A Mohos – láp bejárása közben felnőtt, s gyerek másról sem tudott beszélni, mint róla.

Nagyszalontán zártuk erdélyi utunkat, ahol Arany János született, a “Csonka torony”- ban róla emlékeztünk meg.

De még előttünk állt a hosszú út hazáig. Búcsúztunk Erdélytől, de tudtuk, hogy ez a búcsú nem végleges. Hiszen aki járt már itt, visszavágyik! S ha másképp nem is, ditrói barátaink révén lesznek még erdélyi élményeink! Ősszel várjuk őket nagy szeretettel, s HATÁRTALAN lelkesedéssel – Veszprémben!

Bokor Zsuzsanna

Az Erdélyben készült fényképek ide kattintva megtekinthetők